Forgács Attila – Médiatünetek és evészavarok

Az evészavarok

Az evészavarok egyre változatosabb formái arra utalnak, hogy az utóbbi évszázadban az evés egyre irracionálisabbá vált. Az elhízás – tömegméretekben legalábbis – kezelhetetlennek bizonyul: egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabban híznak el (Forgács, 2004). Az anorexia nervosa olyan kóros fogyás, aminek hátterében az evés pszichikus elutasítása áll. A bulimia nervosa egyfajta testsúlykontrollálás, melynek során a beteg folyamatosan diétázik, ám kontrollvesztett állapotban időről-időre hatalmas mennyiségű ételt fal fel, amit önhánytatással, és/vagy hashajtók alkalmazásával kiüríti magából (Túry és Szabó, 2000). Míg az anorexiában és a bulimiában döntően nők szenvednek, addig az izomdiszmorfia a férfiak zavara. A beteg attól retteg, hogy nem elég férfias, ezért az életét arra áldozza, hogy minél nagyobb izomtömeget dolgozzon ki (életvitelszerűen foglalkozik testépítéssel, szteroidokat szed) (Túry et al., 2001). A kontrollálatlan szteroid fogyasztás súlyos melléktünetekkel jár: szívroham, máj- és prosztatarák, herezsugor és impotencia, termékenyítőerő és nemi vágy csökkenés, kopaszság és pattanások, súlyos fáradtság, depresszió és agresszivitás (un. „szteroid őrjöngés”). Az orthorexia nervosa az egészséges táplálkozás álarcában jelentkező babonás, fanatikus és dogmatikus étkezésmódot takar. A beteg kényszeresen és rögeszmésen ragaszkodik bizonyos egészségesnek vélt ételek fogyasztásához. A mennyiségeket gondosan kiadagolja, amiket pontos időben, „tudományos alapossággal” fogyaszt el. Mást nem hajlandó enni, sőt attól retteg, hogy megetetik valamilyen számára egészségtelen, vagy mérgező étellel. Ezért élettere és szociális aktivitása beszűkül, végül csakis az „egészséges” étkezés tölti ki létét (Dudás és Túry, 2008).

Az evészavarok – habár nem előzmény nélküliek, mégis – 20. századi jelenségnek tekinthetők. Az utóbbi 100 év társadalmi változásai nagyban hozzájárultak az evés patologizálódásához. A modern ember egyre inkább a szociális (pl. média-marketing) ingerek hatására eszik, és nem azért mert éhes. Korábban a szülők határozták meg leginkább a gyermek evési szokásait, azonban az utóbbi bő 100 évben, amióta a tömeges elhízás, valamint a legkülönfélébb evészavarok társadalmi problémát jelentenek, a marketing-média egyre inkább átveszi az evés szabályozását. Ezen felül a médiaüzenetek egyre inkább patológiás jegyeket mutatnak.

Az első médiahatás a 19. század során keletkezett, amikor az anyák dolgozni kényszerültek, és ételkészítő szerepükbe az élelmiszermérnökök léptek. A tömegesen előállítható készételeket márkanévvel látták el, ezek voltak az első márkák a marketing történetében (Knorr, Coca-cola, Maggi, Kellogg’s, Dr.Oetker). A „tudományos” étkeztetés előírta, milyen időközönként és mennyit kell a gyermeknek enni, mely gyakorlat a természetes éhség- és jóllakottság ingerek korai megtanulását tette lehetetlenné. A természetes éhségingerek helyébe mesterségesek léptek (Forgács, 2008).

Médiaüzenetek

Az élelmiszerekre vonatkozó médiaüzenetek 5 nagyobb kategóriába sorolhatók:

Légy sovány!

Egyél, fogyassz!

Félj az ételektől!

Az étel el fog fogyni!

Nem vagy elég nőies / férfias!

1. Légy sovány!

A 60-as évek óta megduplázódott az elhízottak száma a világ tehetős részein. Még sohasem volt az emberiség ilyen kövér, mint ma. Amennyiben a tendenciák folytatódnak, holnap még kövérebb lesz a fogyasztói társadalom populációja. Az elhízás következményei 70 billió Euró költséget jelentenek az Európai Unió számára. Az egyik legnagyobb népegészségügyi kihívás és kudarc az elhízás megelőzése és kezelése. Indokolt tehát az elhízás ellen tenni.

A népességet igen erős médianyomás próbálja rávenni az ideális súly elérésére. A szerző eddig több mint 1000 hazai fogyókúra reklámot gyűjtött össze. Semmilyen egyéb szolgáltatást vagy terméket nem hirdetnek ennyiféleképpen. A fogyókúra iparosodása hazánkban az ezredforduló környékére tehető. A fogyókúrareklámok egyik sajátossága, hogy mindenféle bizonytalan hatóerejű módszereket ajánlanak – többnyire – olyanok, akik az adott szakterületen nem számítanak szakembernek. A jelenség egyik oka, hogy az 1997.évi LVIII. a gazdasági reklámtevékenységet szabályozó törvény 10.§ (2) g) pontja kizárta a tudósokat és egészségügyi szakembereket a vény nélkül adható gyógyszerek, továbbá gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények reklámozásából. Ez a törvény szabad utat engedett az áltudományos, irracionális és sok esetben káros módszerek terjesztésének. A gazdasági reklámtevékenységet szabályozó hatályos 2008. évi XLVIII. törvény már nem tartalmaz ilyenfajta korlátozást.

A fogyókúra divatnak egyik legfőbb problémája, hogy leginkább nem azokra hat, akik számára indokolt lenne. A magyar kövérek 38%-a még sosem fogyókúrázott. Ellenben a fiatal nők igen fogékonyak a „Légy sovány!” üzenetre (Török és Pászthy, 2008). A serdülő lányok közel fele fogyókúrázott már, harmaduk pedig többször is (Forgács, 2008). A média azt üzeni, hogy a soványság sikerrel, míg a kövérség csúnyasággal és depresszióval jár. A cél nem az egészség megőrzése, hanem a szépség elérése.

Az evészavarok epidemiológiai elterjedtsége 1-4%. A kognitív prediszpozíció (a szubklinikai előfordulás) ennél lényegesen gyakoribb. A jelenség nagy figyelmet érdemel, mivel az anorexia – szakszerű kezelés nélkül – az esetek 8%-ában 10 éven belül halálhoz vezet. A „Légy sovány!” médiaüzenet az evészavarok elterjedéséhez hozzájárul (Török és Pászthy, 2008). A soványságkultusz új média csatornán terjed. Az anorexiások és a bulimia nervosások az internet lehetőségeinek felhasználásával e-szektákat alakítanak „ProAna” illetve „ProMia” „ProEd” stb. neveken[1]. Ezek az oldalak a fogyókúrázást egy lehetséges életstílusként igyekeznek feltüntetni, és bagatellizálják – a potenciálisan halálos anorexia – veszélyeit. Emocionális és kognitív támaszt nyújtanak egymásnak az egyre drasztikusabb koplalásban. Stratégiai tanácsokkal látják el egymást, hogyan készüljenek fel a kívülállók (a család, a pedagógusok, az orvosok és a kortársak) befolyásolási technikái ellen, mit hazudjanak az orvosnak, mely ételeket lehet a legkönnyebben kihányni, stb. „Thinspiration” néven képeket és videókat tesznek a honlapra[2].

A 13-17 éves lányok 12,6%-a, a fiúk 5,9%-a, az evészavarban szenvedő páciensek 35,5%-a látogatja a ProAna oldalakat (Custers és Van den Buck, 2009; Wilson et al., 2006). Az oldalak látogatása csökkenti az önértékelést, segíti a negatív testkép kialakulását, növeli az elhízottság élményét, és fogyókúrás terveket indít el, és új fogyókúrás és purgáló módszereket is tanít (Bardone-Cone és Cass, 2007; Custers és Van den Buck, 2009).

A Proana oldalak a 90-es évek végén (hazánkban 2006-ban) jelentek meg (Török és Pászthy, 2008). Az Optenet számítástechnikai biztonsággal és tartalomszűrő programokkal foglalkozó cég az internetes tartalmak fejlődésének irányait kutatja. Közel 3 millió random, a világ sok részéről származó internet cím tartalmát elemezte 2006 és 2007 között. A gyermekpornográfiával foglalkozó tartalom 18 százalékkal, a drogok népszerűsítését végző oldalak 62 százalékkal, míg a rasszizmust pártoló weblapok száma 70 százalékkal gyarapodott. Az erőszakos cselekményeket bemutató tartalmak növekedése 125 százalékos. Azonban egyetlen ártalmas weboldal száma sem emelkedett olyan arányban, mint az evészavarokat dicsőítő oldalak. A ProAna és ProMia oldalak két év alatt 470 százalékkal gyarapodtak (Optenet, 2008). A szerző az utóbbi években ellentmondásos tendenciákat figyelt meg: 2009. szeptemberétől 2010. decemberéig a ProAna oldalak száma drasztikusan csökkent, majd újra emelkedésnek indult.

Időpont A Google internetes tartalomkereső által felajánlott Proana weboldalak száma
2009. szeptember 15. 1 300 000
2009. december 15. 626 000
2010. február 12. 495 000
2010. március 3. 482 000
2010. november 10. 437 000
2010. december 5. 71 200
2010. december 25. 79 100
2011. február 26. 137 000
2011. március 16.

167 000

1. táblázat A Google internetes tartalomkereső által felajánlott Proana weboldalak száma az időpont függvényében

A drasztikus csökkenés valószínűsíthető oka, hogy számos országban szabályozták az ilyen honlapok megjelenését, az emelkedés oka az lehet, hogy a szabályozók figyelme lankad, illetve az oldalak olyan országokba települnek, ahol nincs korlátozás.

Franciaországban 30 ezer Eurós pénzbüntetéssel, valamint 2 év börtönbüntetéssel kívánták sújtani azokat a törekvéseket, melyek másokat túlzott soványságra, és az étkezés elutasítására biztatnak. Halál esetén a büntetési tétel 45 ezer Euróra, illetve 3 év börtönbüntetésre emelkedett volna. A szenátus azonban elutasította a törvénytervezetet.

2. Egyél, fogyassz!

A fogyasztói társadalom lényege a fogyasztás, leggyakoribb jelmondata: „Vedd, fogyaszd, egyed!”. Addig marad fenn, amíg a fogyasztás vágya fenntartható. A médiaüzenetek állandó elégedetlenségi állapotot gerjesztenek. Mindig van egy újabb és jobb termék, amivel még nem rendelkezik a fogyasztó. Ha egy étel csupáncsak finom, attól még nem elég kelendő. A reklámok az ételekhez – akár az egyéb termékekhez – hozzáadott értéket társítanak: akciós, több, finomabb, a fogyasztással előnyök járnak (siker, erő, egészség, boldogság, stb.). Az az étel, amihez hozzáadott értéket társítottak jobban fogy és jelentősen drágábban adható el. Az „Egyél, Fogyassz!” utasítás hatásos, ma már az élelmiszervásárlások 70%-a nem tervezett, impulzív, tudattalan hatásokra történik (Weinberg és Gottwald, 1982; Rook, 1987).

A fogyókúrapiachoz hasonlóan a szakácskönyv piac is virágzik: 5-700 különféle szakácskönyv kapható párhuzamosan a magyar könyvpiacon. A különböző médiafelületeken virágoznak a különféle ételkészítési szokásokat bemutató műsorok és üzenetek.

3. Félj az ételektől!

Míg a 80-as évek fő híre és réme az AIDS volt, a félelem középpontjában a szex állt, addig a 90-es évektől megjelentek az ételfóbiák. Minden évnek megvolt a kitüntetett (zsír-, cukor-, só-, koleszterin stb.) fóbiája. Az ételekre vonatkozó aggodalom mértékét jól tükrözi a téma sajtónyilvánossága, ami maga is gerjeszti a fóbiákat. A németországi sajtóban 2006-ban többször említették az ételbotrány szót, mint az iraki háborút.

A félelmeknek reális alapja is van, az alapanyagot genetikailag módosítják, évente egy vödörnyi vegyi anyagot fogyasztunk el a táplálékkal, és az egészségre ártalmas anyagok 70%-a az étellel kerül a szervezetbe.

A romlott ételen túl valami más is bűzlik. Igény van a botrányokra. A bulvármédia ezek által tartja fenn az olvasottságát – nézettségét. Az ételbotrány érdekesebb, mint a többi, mert a tárgyát megeszik. Ezért hetente számolnak be tonnányi mérgező ételről. Az elmúlt évek legismertebb ételbotrányai:

  • 300 tonna bizonytalan eredetű romlott hús
  • paprikahamisítás
  • kerge-marha kor
  • madárinfluenza
  • rákkeltő guargumi (E412)
  • tiltott méreggel permetezett zöldségek
  • szirupból hamisított mézszerű termék
  • 40 tonna ásványi olajjal szennyezett napraforgóolaj
  • 750 tonna romlott gyümölcs- és paradicsompüré
  • 2 üveg romlott lecsó
  • műtrágyával mérgező bébi tápszer
  • 5,5 tonna melaninnal dúsított tejpor
  • kínai nitrát tartalmú ipari só
  • pálmazsírból előállított tejszerű termékek
  • dioxinnal fertőzött tojások és baromfitermékek

Az élelmiszerbotrány kirobbanása során hatalmas a médiaérdeklődés, a következményekről azonban alig található hír. Feltűnő, hogy sokkal több a feltárt esetek száma, mint a tömeges megbetegedések aránya. Az ételbotrányok – legalábbis rövidtávon szemlélve – inkább virtuális veszélyeket rejtenek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy eredményes a felderítés, illetve a média „aréna-hatása” felnagyítja a veszélyeket. 2008. szeptember 10-én kürtölte világgá a magyar sajtó, hogy a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban 2 üveg (!) romlott lecsót leplezett le az élelmiszer kommandó.

Számos élelmiszeripari szereplő a média segítségével próbál piaci térnyerést kivívni. Az eszközök nem mindig tisztességesek. 1992-ben fordult elő először, hogy az amerikaiak a marhahúsnál több baromfit fogyasztottak (Schlosser, 2003). A jelenség piaci háttere a kergemarhakór (BSE), mely hatalmas pánikot váltott ki. 1997-től – ellencsapásként – világméretű pánikot okozott a madárinfluenza. A BSE humán változatától, a Creutzfeldt-Jakob típusú megbetegedéstől 2006-ban a világon mindössze 200 (!) személy szenvedett, míg 170 ember betegedett meg madárinfluenzában, akik közül 92-en haltak meg. A H5N1 törzseket már a 70-es évektől kitenyésztettek beteg baromfiból, de akkor nem okoztak tömeges megbetegedést, sem hisztériát, sem ekkora médiaérdeklődést. A két rettegett – étellel terjedő – betegségben összesen 370 ember volt érintett a Földön (Forgács, 2008).

Az ételbotrányok kettős hatással vannak az evési szokásokra:

Egyrészt lehetetlen eligazodni az evésre vonatkozó rengeteg és ellentmondásos tiltó információ között, enni viszont muszáj. A fogyasztók egy jelentős része az üzenetek percepciós hárításával, illetve tanult tehetetlenséggel reagál a médiában terjedő élelmiszerfrászra. A gyorséttermek 1999. évi konferenciáján (Las Vegas) a résztvevők azért tapsoltak, mert „a fogyasztók még sosem voltak ilyen közömbösek az étel só-, zsír- és adalékanyag tartalmára 1982-óta…” (Schlosser, 2003).

Másrészt a 90-es évektől szaporodó élelmiszerbotrányok egyenesen vezettek az ételfóbiás kórképek felerősödéséhez. Az orthorexia nervosát (kényszeres egészségesétel-függőséget) 1997-ben írták le először (Bratman, 1997).

Az orthorexia nervosa gyorsan terjedő evési attitűd. Az érintett személy hajlamos hittérítésre, dogmatikusan hisz az általa elfogadott tanokban, kötelességének érzi mások beavatását. A dogmatikus személynek küldetése van: saját evési vallásának felszentelt papjává válik. Az életét alárendeli a szent ügynek. Feláldozza magát az egészség nevében. Az érdeklődésen túl, még a foglalkozásválasztást is meghatározhatja az orthorexia. A természetgyógyászok, dietetikusok, pszichológusok és az életmód tanácsadók között sokkal több orthorexiás található, mint a civil pályákon.

Az orthorexia szektásodásra hajlamos betegség. A hasonszőrű evési attitűdökkel rendelkezők gyorsan egymásra találnak. Már a 20. század elején megjelentek a korai evési szekták. Ilyen volt a bicsérdizmus, fletscherizmus, mandandalizmus, kokoviarianizmus, stb. Ezek közös jellemzője, hogy a vezetőik magukat messiásnak tekintik, és a világ problémáit a helytelen étkezésből eredeztetik. A megfelelő étkezéssel kezelhetőnek vélik az emberiség valamennyi gondját. Az étkezés, az ételkészítés ezekben a szektákban kiemelkedik a mindennapi rutinból, és a legfontosabb életfunkcióvá válik.

A 20. század végén a marketing-média hatása alatt terjednek a reformétkezésre vonatkozó újféle merev tanok, és velük együtt az internetes evésszekták. A fogyókúrás előírásoknak, méregtelenítő praktikáknak, diétáknak és böjtöknek se szeri se száma.

4. Az étel el fog fogyni!

A sanyarú évmilliós tapasztalat azt sugallja, mindent meg kell enni, akkor és addig, amíg van. Az ember akkor is hajlamos a válságevésre, amikor ennek nincs ésszerű oka (Forgács, 2004). Az utóbbi években 150 millióval nőtt az éhezők száma a Földön. Az ENSZ élelmezési világszervezete, a FAO adatai szerint, míg 2006-ban átlag 12 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ára, ez 2008-ban már 24 százalék volt, míg 2009 első felében megközelítette az 50 százalékot. 2006-ban 850 millió, 2007-ben 925 millió, 2009-ben több mint 1 milliárd ember éhezett a Földön. 2 másodpercenként hal éhen egy gyermek. Az éhezők számának gyors növekedése több okra vezethető vissza: ezek közül kiemelkedik a klímaváltozás, valamint a bioenergia termelés, mely jövedelmezőbb az élelmiszer előállításnál.

5. Nem vagy elég nőies / férfias!

Az ideálokat a média közvetíti. A modellt a média megjelenés előtt órákon keresztül sminkelik, többtucat felvételből választanak 1-2 fotót, amit ráadásul digitális képjavító módszerekkel még tovább manipulálnak. Lehetetlen az ideálképhez felnőni. Az egyénnek még pillanatokra sem adatik meg, hogy úgy fessen, mint a mintául szolgáló modell. A nők 98%-a nem tartja magát elég szépnek.

A férfi ideálkép is sokat változott, és elérhetetlen magasságokba emelkedett: izomzata akkorára fejlődött, hogy egy mai fiú csak akkor tudja megközelíteni, ha az életét az edzőterembe tölti. A média hozzásegített az izomdiszmorfia nevezetű testképzavar kifejlődéséhez.

1. ábra Superman 1980-ban és 2000-ben

Patologizáló médiaüzenetek

Az üzenetek egyes kategóriái kongruensek, jól megférnek egymás mellett, míg vannak olyan párosítások, melyek kettős kötést alkotnak. A kettős kötés (double-bind) olyan többrétegű felszólítás, mely előír egy cselekedetet, egyszersmind meg is tiltja azt. Nem létezik rá adekvát reakció, mivel akármilyen a cselekedet, az megsérti az üzenet valamelyik rétegét. A double-bind kommunikáció akkor jár igazán negatív következményekkel, ha az üzenet küldője releváns. A fontos személy eredetileg az anya. Amennyiben az anya a beszédtanulás közben alkalmaz kettős kötést (verbálisan előírja, de a metakommunikációja megtiltja ugyanazt a cselekedetet), akkor a bontakozó Én-tudat fejlődése zavart szenved, disszociálódik, az egyik Énje a verbális üzenetekre, míg a másik a non-verbálisra reagál. Ez a fajta kommunikációs zavar lényeges tényező a skizofrénia – valamint számos lelki zavar – pszichogenetikus hátterében.

Az anya helyébe lépő média, mint fontos másik, double-bind kommunikációval manipulálja az éhségérzetet. Egyrészt egyre erőteljesebben előírja a sovány testet, másrészt ugyanez a kommunikációs csatorna, ugyanekkor azt kéri, hogy „Egyél, fogyassz” többet.

2. ábra Médiaskizofrénia. Egymást kölcsönösen kizáró utasítások egyazon üzenetben: „Fogyassz többet, légy sovány!”

A double-bind kommunikáció keltette feszültség különféle tünetképződéssel enyhíthető:

Valamelyik kommunikációs csatorna kizárása. Az anorexia esetén, a beteg nem vesz tudomást az evés mellőzhetetlenségéről, kizárólag a „Légy sovány!” utasításra reagál.

Valamelyik üzenet kizárása. Az orthorexia nervosa esetén, a beteg nem veszi tudomásul azokat az üzeneteket, melyek a preferált étel ellen, illetve az elutasított étel fogyasztása mellett szólnak.

A szabályzás hasítása. A bulimia esetén három disszociált Én is vezérli az evési magatartást: a diétázó Én, a zabáló Én, valamint az okádó Én. Stádiumtól függően más-más felszólítást teljesít a bulimiás személy.

Valójában az evésre vonatkozó médiaüzenetek többrétegűek, és többszörösen ellentmondásosak, ezért helyesebb lenne többszörös kötésről (multiple-bind) beszélni, mely jelenség több szinten zavarja össze az evés szabályozását.

3. ábra Az evésre vonatkozó többszörös ellentmondó üzenetek (multiple-bind) a médiában. Az egymással kongruens üzeneteket szaggatott vonalak jelzik, míg duplavégű nyilak jelölik azokat a felszólításokat, melyek kölcsönösen kizárják egymást.

A média-marketing üzenetek tudatosodás nélkül is hatnak, jelentős részük vizuális – metaforikus – szimbolikus – álomnyelven kódolt, aminek dekódolására a jobb agyfélteke képes. A marketing üzenetek poszthipnotikus szuggesztiókkal hatnak a viselkedésre, anélkül, hogy a személy képes lenne ezeket a hatásokat észlelni, verbalizálni, tudatosítani, végül is védekezni ellenük (Packard, 1971). Az egészségpropaganda, az orvos, a dietetikus racionális- verbális javaslatai képtelenek ezt a lélektani szintet felülírni.

Tudományos ismeretközlés Média-marketing kommunikáció
Racionális, bizonyítékokon alapul Sokszor irracionális, hiten alapul, a bizonyítás nem fontos
Tudományos tényekre fókuszál Célcsoport szükségleteire és sajátosságaira reflektál, a kommunikációt életstílus- és közvélemény-kutatás előzi meg
Bonyolult fogalmazás, előírás és tiltás Néhány jelszavas szövegek, melyek kizárólag a módszer előnyeit emelik ki
Egyszeri, esetleg időszakos közlés Repetitív, szájbarágós, agymosás jellegű közlés
Tematikus ismeretközlés (A nagyközönség számára sokszor emészthetetlen és unalmas) Széles spektrumú hatásmechanizmus

érzelmeket is mobilizál

szimbolikus-vizuális elemeket is tartalmaz

szuggesztív

tudattalan (nem tudatosodó) hatásmechanizmusokat is felhasznál

2. táblázat A tudományos ismeretközlés és a marketing-kommunikáció különbségei

Az evészavar ma már nem pusztán egészségügyi probléma, hanem társadalmi állapot, melyet az egészségügy önmagában nem képes kezelni. Társadalmi, politikai, gazdasági és média beavatkozások szükségesek. Figyelemreméltóak, egyszersmind ellentmondásosak azok a próbálkozások, melyek a marketing-médiatudományokat felhasználva küldenek egészségmagatartással kapcsolatos üzeneteket a célcsoportoknak. Ilyen volt pl. a Pink nevezetű popénekesnő 2006-ban kiadott „Stupid girls” című videoklippje, ami a nők bulimiája, valamint az ésszerűtlen plasztikai sebészi beavatkozások ellen protestál, vagy Morgan Spurlock: Super size me (2004) című dokumentumfilmje, mely az elhízás ellen korteskedik. 2005-ben a Budapest Rádió kolléganői – Szily Nóra vezetésével – hadjáratot indítottak a kreált nőideál ellen, a „Nő természetesen” című médiakampányukban. Ehhez képest 2009. október 9-én Szily Nóra a Miss Plastic Hungary szépségverseny zsűrijében foglalt helyet, amelyet az orvosilag módosított külsejű hölgyek számára rendeztek meg.

4. ábra Oliviero Toscani a Milánói Divathét (2007) ideje alatt bemutatott óriásplakátján a 27 éves Isabelle Caro látható, aki 13 éves korától szenved anorexiában. Magassága 165 cm, súlya 23-33 kg között mozog. Oliviero Toscani (1982-2000 között a Benetton cég sokat vitatott fotográfusa) szándéka szerint anorexia ellenes plakátot kívánt alkotni, mégis Franciaországban és Olaszországban betiltották, mivel a ProAna oldalak „Thinspiration” demonstrációin hasonló testtömeg indexű lányokat tekintenek ideális alkatúnak, ezért a kampány hatása erősen kétséges.

A marketing-média tudomány a tömegek elérésének ismeretrendszere. Megfelelő üzenetek alkalmazásával az (egészségügyi) ismeretek eljuttathatók lennének a tömegek számára. A tudományos szférának sokkal hatékonyabban kellene felhasználni a média adta lehetőségeket.

Irodalom

Bardone-Cone, Anna M. & Cass, Kamilla M. (2007): What does viewing a pro-anorexia website do? an experimental examination of website exposure and moderating effects. International Journal of Eating Disorders, 40, 6, 537 – 548.

Bratman, Steven (1997): Health Food Junkie. Yoga Journal. October 1997.

Custers, Kathleen – Van den Bulck, Jan (2009): Viewership of pro-anorexia websites in seventh, ninth and eleventh graders. European Eating Disorders Review, 17, 3, 214 – 219.

Dudás Kata – Túry Ferenc (2008): Orthorexia nervosa avagy egészségesétel-függőség: evészavar vagy maladaptív túlélési stratégia? In: Túry Ferenc – Pászthy Bea (szerk.): Evészavarok és testképzavarok. ProDie Kiadó, Budapest. 53-62.

Forgács Attila (2004): Az evés lélektana. Akadémiai, Budapest.

Forgács Attila – Németh Marietta (2008): Evészavarok a média fogságában. In: Balogh Péter – Dobos András – Forgács Attila – Nagy Beáta – Szűcs Anita (szerk.): 60 éves Közgáz. Új gazdasági hajtóerők és mechanizmusok a 21. században. Aula Kiadó, Budapest. 23-33.

Optenet (2008): Pornó helyett anorexia terjed az interneten. HVG.hu 2008. szeptember 28.

Packard, Vance (1971): A rejtett rábeszélők. In: Feltörekvés, reklám, szexualitás Amerikában. Válogatott írások. Gondolat, Budapest. 123-204.

Rook, Dennis W. (1987): The buying impulse. Journal of Consumer Research, 14, 189-99.

Schlosser, Eric (2003): Megetetett társadalom. Hogyan fizetsz rá a hamburgerre? HVG Könyvek, Budapest.

Török Zsófia – Pászthy Bea (2008): Az evészavarok és az internet. In: Túry Ferenc – Pászthy Bea (szerk.): Evészavarok és testképzavarok. ProDie Kiadó, Budapest. 387-395.

Túry Ferenc – Szabó Pál (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina, Budapest.

Túry Ferenc – Kovács Szilivia – Gyenis Marianna (2001): Az izomdiszmorfia (inverz anorexia) hazai gyakorisága testépítők között. Szenvedélybetegségek, 9, 326-330.

Weinberg, Peter. – Gottwald, Wolfgang (1982): Impulsive consumer buying as a result of emotions. Journal of Business Research, 10, 43-87.

Wilson, Jenny L. – Peebles, Rebeca – Hardy, Kristina K. – Litt, Iris F. (2006): “Surfing for thinness: A pilot study of pro-eating disorder web site usage in adolescents with eating disorders”. Pediatrics, 118, 6, 1635-43.

[1] ProAna = proanorexia, ProMia = probulimia ProEd = pro eating disorder.
[2] „Thinspiration” kifejezés nyelvi lelemény, mely az angol „thin” (sovány) és az „inspiration” (ösztönzés) szavak összevonása (Wilson et al., 2006).

Forgács Attila Phd.habil.
klinikai szakpszichológus, intézetigazgató egyetemi docens
Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet
e-mail: attila.forgacs@uni-corvinus.hu

április 3, 2011 · Vizi Balázs · Nincs hozzászólás
Címkék: , , , , ,  · Kategória: Virtuális konferencia

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.