Köszönet hatodszor – az ötödik konferencia után

Köszönet Mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ötödször is megvalósult a MindenGyerek:

  • köszönet a részvevőknek, hiszen nekik szólt, ők adták az értelmét,
  • a közreműködőknek, azért külön is, hogy önkéntesként dolgoztak,
  • Kulcsár Viktóriának a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület elnökének, a helyszín biztosításáért,
  • L. Ritók Nórának és az Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájában tanítványaiknak, amiért kiállíthattuk képeiket,
  • a győri Széchenyi Egyetem ifjúságsegítő szakos I. évfolyamosainak és a lebonyolításban velük dolgozó szociális munka szakos évfolyamtársaiknak,
  • a technikai eszközök gondozásáért Hományi Zoltánnak,
  • a regisztrációban segédkező gyakornoknak, Tyichi Ágnesnek,
  • az állandó stáb tagjai közül ezúttal is közreműködőknek: Balázs Andreának a grafikáért, Bányai Bélának az előkészítésben végzett munkájáért, Pécsi Gertrúdnak az információs telefon működtetéséért, és
  • kiemelten is az állandó stáb két oszlopának, szokásos területeik ellátásáért és mindazért, amit még hozzátettek: Vizi Valériának az adminisztrációért, Vizi Balázsnak a honlapért és minden informatikai feltételért.

 Az első nap után kérdezte valaki, hogy látom, milyenre sikerült? Az első gondolat, ami eszembe jutott, az volt, hogy mennyi tehetség és munka van mindabban, amit bemutatnak a közreműködők, és mennyi elkötelezettség, saját körökön túli felelősségvállalás, és persze a közös elgondolkodás nyílt szándéka abban, hogy alkotói voltak a MindenGyereknek is.

„a hős el van vetve, teremni muszáj” – ahogy József Attila megállapítja és parancsolja.

Civilek dolgoztunk együtt, cytoenek, akik felelősséget vállaltunk néhány gyerekért, és viseljük a felelősséget mindért és a gyerekekkel dolgozó szakmai barátainkért is. Nekem az ellazultság, a szerepazonosság volt a kulcsélménye ennek a találkozásnak. Az egyetemi világban mozogva gyakran látok szereplésre szorongva váró nagynevű előadót, a szórakozottság fedezékébe bújót, szemkontaktust is kerülőt, fontoskodót. A személyes emlékeimben és a fotókon én nyílt arcú, jókedvű embereket látok a MindenGyerekről. Akik tudják, mi a dolguk, s hogy mit jelenthet a szakmai barátok egymásnak adott segítsége, akár egy adott gyerek, család ügyében, akár egy konferencián, vagy egy teljesítménykényszer nélküli beszélgetésben.

Úgy látom – ezt hallottam és olvasom a hozzánk küldött visszajelzésekben is –, hogy az elgondolkodtató szakmai munkát végzőkkel való személyes találkozást megteremtette a MindenGyerek. A felidézhetőséget, a későbbi kapcsolattalálást szolgálták a korábban megvalósult négy konferenciáról szerkesztett kötetek, amilyennek a közzétételére most nem lesz lehetőségünk. A közreműködők a programjuk leírásánál megadták, hogyan érhetőek el az érdeklődők számára – ezek az információk megtalálhatóak a honlapon. Mivel nem kértünk az adatok ilyen kezelésére felhatalmazást, nem tesszük közzé a nálunk összegyűlt emailcímeket, telefonszámokat, de igyekszünk segíteni egyedi megkeresésekre, mindenkinek, aki kapcsolatot keres valakihez, akivel a MindenGyereken találkozott. A honlapon pedig közzétesszük mindazokat a prezentációkat, egyéb írásokat, amiket a közreműködők erre a célra elküldenek nekünk.

Ennyi volt a MindenGyerek küldetése, köszönöm mindenkinek, aki részes volt benne, hogy teljesülhessen.

Barátsággal:
Tóbiás László

október 18, 2012 · Vizi Balázs · Nincs hozzászólás
Kategória: Nincs kategorizálva

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.