Képzési kötelezettség vs. tankötelezettség

A súlyosan, halmozottan fogyatékos, tanköteles korú személyek a közoktatási
törvény 1993-ban bevezetett rendelkezési szerint a tankötelezettség egy különleges kategóriája, a képzési kötelezettség jogintézménye alá esnek.

A képzési kötelezettség keretei között a tanuló nem oktatásban, hanem fejlesztő felkészítésben részesül, amely egyéni foglalkozás esetén heti három, csoportos foglalkozás esetén pedig heti öt óra pedagógiai foglalkozást jelent.

Ebben a formában az érintettek számos szempontból súlyos hátrányba kerülnek:

– a beiskolázás idejétől fogva külön, specifikusan e népességre vonatkoztatott, az érintettek képességei felől értelmeződő kategóriarendszer (képzési kötelezettség) és képzési kínálat (fejlesztő felkészítés) válik meghatározóvá, amely már ezen a ponton dönt a szegregációról;

– a fejlesztő felkészítés helye nem az oktatási rendszer valamely többségi vagy
speciális intézménye, hanem elsődlegesen az érintett gyermek családja vagy a
tartós bentlakást, ápolást–gondozást nyújtó otthon, holott a hatályos törvények értelmében egyiknek sem feladata közoktatási feladatok ellátása;

– annak ellenére, hogy az általános oktatás színterein dolgozó pedagógusok
esetében a felsőfokú szakirányú végzettség megszerezése fogalmazódik meg
követelményként, addig a fejlesztő felkészítés bizonyos esetekben felsőfokú
és/vagy szakirányú végezettség hiánya esetén is végezhető

– az ép vagy enyhébb fokban fogyatékos gyermekeket ellátó általános iskolában előírt, a felsőbb osztályokba kerüléssel arányosan növekvő 20-25-30 órával ellentétben a fejlesztő felkészítésben részt vevő gyermekek heti 3-5 óra foglalkozásban részesülnek, amely a képzési kötelezettség teljes időtartama alatt – mindösszesen 12 éven keresztül – stagnál;

– a fejlesztő felkészítés teljesítéséhez nincsen törvényi szinten hozzárendelt, a
központi tantervet helyettesítő irányelvi rendszer; végül ennek megfelelően

– a pedagógiai munkára nem vonatkoznak minőségi kritériumok, amelyek mentén a szolgáltatások fejleszthetőek és számon kérhetőek lennének.

Az 1993-as módosítás komoly előrelépés volt, mégis úgy véljük, hogy a kialakult helyzetet nem túlzás közvetlen hátrányos megkülönböztetésként értékelni, amely az érintettek és családjaik más életterületein is megjelenik, azokra átszivárog.
Elmondható, hogy mára az érintett szülők és a szakemberek körében is kialakulni látszik egy konszenzus, amely szerint a súlyosan, halmozottan fogyatékos személyek iskolaszerű ellátásának kiépítése lehetne az a lépés, amely megoldást kínálna életproblémáik jelentős részére.*

Továbbvezető irodalom

BASS LÁSZLÓ (2004, szerk.): Jelentés a súlyosan-halmozottan fogyatékos embereket nevelő családok életkörülményeiről. Budapest, Kézenfogva Alapítvány.

VERDES TAMÁS (2005): Súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek a közoktatásban. Budapest, De juRe Alapítvány – Kézenfogva Alapítvány. Kézirat. (letölthető: www.kezenfogva.hu)

* 2005. augusztus 24-én az Oktatási Minisztérium közzétette az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló és várhatóan novemberben a Parlament elé kerülő tervezetét, amely jelentős változásokat javasol bevezetni a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek iskolai ellátásával kapcsolatban

Verdes Tamás programvezető

Kézenfogva Alapítvány

1093 Budapest, Lónyay u. 19.

(1) 215-5213

verdes.tamas@kezenfogva.hu

www.kezenfogva.hu

generic clomid over the counter

október 29, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , , ,  · Kategória: MindenGyerek 2005

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.