Civil közösségi házak Magyarországon

Az előző századforduló közállapotairól (is) tudósít Molnár Ferenc akkor, amikor a Pál utcai fiúk egyesületi életben való jártasságát érzékelteti. Olvashatjuk, hogy ők már gyermekként is többet tudtak a társadalmi önszervezésről, mint az ő idejüktől eltelt történelmet megélt felnőttek. Tehát mi magunk.

A munkásotthonokat, az olvasóköröket, a számtalan amatőr művészeti kört, szabadidős formációt (csak a nevüket 2.800 oldalon sorolja a Művelődéskutató Intézet 1988-as kiadványa) államosított intézményrendszer helyettesítette a fordulat évét követően. Bár búvópatakként néhol tovább élt a szabad öntevékenység, az előidőkhöz való visszatérés lehetőségét a rendszerváltozás hozta el. A boldogabb sorsú országokban persze háborítatlan szervességgel fejlődött az egyesületi keretekben szervezett közösségi művelődés; ha elfelejtettük volna, hogy mi a teendő, lehet példát látnunk náluk eleget. De nem muszáj messze menni. Saját sorsunk kézbevételének lehetősége Magyarországon is megteremtette újra a helyi egyesület(ek) által működtetett művelődési otthont. A statisztika szerint több száz közösségi művelődési öntevékenység leginkább az önkormányzat hivatalos intézményeitől elhagyott településeken/településrészeken alakult meg és éli világát, mindenki, de különösen a fiatalok örömére.

Ma már Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete néven országos ernyőszervezetük is van, és hamarosan megyei/regionális szerveződéseik is létrejönnek, mert megértő támogatást leginkább onnan remélhetnek. Egy civil közösségi házban az történik, amit a helybéliek kívánnak. Kívánják és megteremtik önmaguknak. Ennyire egyszerű. Éppen most tartunk ott, hogy összeszámoljuk, hányféle tevékenységet folytatnak és kiadásaikat. Kiszámoljuk szakemberszükségletüket. Szociológusokkal rögzíttetjük a jelen állapotot, hogy évtized múltán lássuk a változást. Persze nem azt akarjuk, hogy másutt ne történjen semmi, sőt; éppen azt szeretnénk, ha mindenütt lenne valamilyen hasonló-rokon lehetőség. Éppen ezért, ha végére jutunk számolásainknak, azt kérjük majd, hogy az eddigi bázisalapú támogatás helyett tevékenységi alapon támogassák a közösségi művelődést: mindenhová jusson, ahol cselekvést serkent vagy gyámolít.

Úgy gondoljuk, hogy a közösségi művelődésben való öntevékenység egyidejűleg a települési-társadalmi méretekben való öntevékenységet (is) segíti, példát és mintát ad arra. Egy klub, egy amatőr művészeti csoport, egy szabadidős kezdeményezés, egy helyi egyleti kultúrotthonocska jó gyakorló terep a cselekvő polgárrá váláshoz. Megtanulható az együttműködés, a valamiben való döntés, a leszavazott állapot, a rábeszélés módja, a vereség utáni újrakezdés, a győzelem utáni megvalósítási folyamat.

Ezt mind tudták már a Pál utcaiak gyermekkorukban – ideje, hogy mi is elsajátítsuk mindezt. A civil közösségi házak jó gyakorló terepet biztosítanak minderre.

Beke Pál népművelő

Magyar Művelődési Intézet

1011 Budapest, Corvin tér 8.

(06 30) 400-6891

palkobacsi@freemail.hu

cialis super active description

október 30, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , , ,  · Kategória: MindenGyerek 2005

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.