Összefoglalás
A „Védve-túlvédve-védtelenül”, és a „Kapaszkodók és hiányok a serdülő ellátásban” című szekciókról
A gyermekvédelem egyik óriási gondja, hogy a benne résztvevők úgy érzik, érezhetik, az információk nem jutnak el az érintettekhez, hogy bár a gyermekvédelmi törvény megszületése után alakultak, alakulnak új intézmények, vannak felelősök, mégis, a gyerek még mindig kicsúszik az össze nem érő hálóból. Az egésznek a váza kialakulóban van, de az egyes eset megfoghatatlan, ha nem illik egyik skatulyába sem, ha nem viseli el a kész megoldási sémákat. A jó szándék, a gyermek életét körülvevők minden ügybuzgalma, a határidők sokasága sem elég ahhoz, hogy megtaláltassék a gyerek számára a megfelelő megoldás. Értekezleteken, megbeszéléseken ülünk, jegyzőkönyvek születnek, senki nem lehet felelős, de a gyerek, a család mégsem találkozott a segítséggel.
Naivitás lenne azt várni, akár a legnagyszerűbb törvénytől is, hogy valaha is szó szerint alkalmazható lesz minden esetre. De az elvárható lenne, hogy a törvény igazodjon az élethez, és fordítva.
Talán nem egészen volt világos, hogy az alapellátást képviselő családsegítő, és a gyermekvédelmi szakellátás egyik speciális intézménye, egy javítóintézet tevékenységeiben mi lehet olyan közös pont, ami arra indította a két intézményt, hogy közös szekciókat tervezzen. Még több magyarázatra szorul, hogyan jutottak munkatársaink arra a gondolatra, hogy a szokásos előadás, referátum, korreferátumok hagyományán túllépve, vitát provokálnak, igényelve a résztvevők aktivitását, apellálva tapasztalataikra.
Mégis ez történt, a Csepeli Családsegítő, és a Rákospalotai Javítóintézet kétszer két órában megpróbálta előadni azokat a dilemmákat, amikkel naponta találkozunk, amik néha megkérdőjelezik munkánk értelmét. Voltak közös eseteink,- (Az egyik dramatizált esetben, az anya állami gondozott, majd javítóintézeti növendékünk, utóbb intézetünk anya-gyermek otthonának lakója volt. Később gyermekét nevelni akaró, sok segítséggel, sok akadállyal, naponta megküzdő anyaként került a családsegítőbe). és vannak közös kollegáink.
Beszélgetve tapasztaltuk, hogy ugyanazok a problémák jelennek meg a látszólag egymástól távol lévő intézményekben.
Sorolva egymásnak eseteinket közösen jutottunk arra a következtetésre, hogy a gyermekvédelmi törvény kerete nem alkalmas minden egyes eset megválaszolására, de lehetővé teszi, hogy az egyes paragrafusoknak értelme helyett a formájában megragadva el lehessen mögé bújni.
A gyermekvédelem két szélső pontjáról indulva, szakembereink segítségével megpróbáltuk megszólítani a szakma gyakorlati képviselőit. A magunk részéről azt tapasztaltuk, hogy volt értelme. (A két intézmény vállalkozó szellemű dolgozói közös felkészülésén, a nagyszerű munkán és baráti kapcsolatok kialakításán túl is.)
A szekciókra beülők eleinte furcsállva figyelték a dramatizált eseteket, a szokatlan megszólítást, majd kezdtek ráérezni a lényegre. Arra, hogy szeretnénk túlhaladni az egyes eseteket, és ennél sokkal többet, egy következtető gondolkodást várunk el.
Egy drogos lány esete – amelyet egy sokkoló kérdéseket tartalmazó, az eset folyamatát bemutató ábrán is szemléltettünk – először érzelmileg érintett meg mindenkit. Innen kellett eljutni oda, hogy beszélni tudjunk a konkrét eset pedagógiai, orvosi, szociális oldaláról, és még tovább, azokról a droggal kapcsolatos problémákról, amire a jelenlegi ellátó rendszer nem ad választ.
Miután a szekciókban – a konferencia céljának megfelelően – sokféle szakember képviselt sokféle intézményt, a beszélgetések többsíkúak voltak. Azért is voltak a beszélgetések jók, mert ki-ki a saját területében gondolkodva osztotta meg a többiekkel gondolatait, kételyeit, és nem a mások felelősségét firtatta. Érezhető, tapintható volt a jelen szakembereinek magárahagyatottsága, a tapogatódzó keresése partnereknek, intézményeknek.
A szekció eredménye nem kész megoldások kimondása volt, hanem a „szereplők” egymásra találása. Kollegáink a játékkal, a saját dilemmáik fel- és bemutatásával arra bátorították a részvevőket, hogy, ez lehet az a hely, ahol elkezdődhet a szakmából nagyon hiányzó műhelymunka, illetve innen kellene sürgetni, indítani hasonló műhelyeket.
Ha ebből valami is sikerült, akkor a szekciók is elérték céljukat.
B. Aczél Anna
ESZCSM Rákospalotai Javítóintézete
Budapest, Pozsony u. 36. 1151
b.aczel@axelero.hu
06 1 307-6368
Gáborné Aczél Ágnes
Csepeli Családsegítő Szolgálat
mankontakt.bt@chello.hu
06-30-96640935
szeptember 14, 2006
· 
Webszerkesztő · 
Nincs hozzászólás
Címkék: gyermekvédelem · Kategória: MindenGyerek 2003
Hozzászólás írása
Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.