Örökbefogadó és/vagy nevelőszülő?

Helyettesítő védelem és az érzelmi biztonság követelménye

Kérdések és dilemmák az örökbefogadás és a nevelőszülőség azonosságairól, különbségeiről, a gyermek életében betöltött szerepükről.

1. Mi az oka, hogy gyakran olyan sok idő telik el a gyermek örökbefogadhatóvá nyilvánításáig illetve örökbefogadhatóvá válásáig?

– A hatályos szabályozás inkább „a vérszerinti szülő oldalán áll,” ami sokszor a gyermek érdekével ellentétes.

– A gyermekvédelmi szervek, így a szakszolgálat, de a gyámhivatalok is lassan,

késve, bizonytalanul intézkednek, különösen, amikor örökbefogadhatóvá nyilvánításról van szó.

– A szülői felügyelet megszüntetése ügyében indult perekben a bírásági joggyakorlat nem mindig szolgálja a gyermeket, sokkal inkább a vérszerinti szülő érdekét .

2. Milyen gyakori a nevelőszülőtől történő örökbefogadás? Partner-e ebben a folyamatban a nevelőszülő?

Legtöbb esetben partner, a megyei adatok kedvezőek, de az országos adatok nem ezt támasztják alá.

Előfordulhat, hogy a kötődés nagyon erőssé válik, és ebből az okból, vagy másért a nevelőszülő „ellenérdekűvé” válhat az örökbefogadással. Akár anyagi természetű okok is szerepet játszhatnak.

3. Kedvező-e a gyerek hosszú távú érdeke szempontjából, ha hosszú évekig nevelőszülőnél van, és a gondozás, a családi kapcsolat – az esetek nagy részében a 18. életév betöltésével megszűnik? Vagy a valódi családi kapcsolatot jelentő örökbefogadást kell szorgalmazni, amely nem szűnik meg a nagykorúvá válással? Hosszú távon nem kedvező, mert a nagykorúvá vált gyermek még nem alkalmas az önálló életvitelre, nincs „kapaszkodója” éppen akkor, amikor a felnőtt életével kapcsolatban számos problémája adódhat. Ha azonban – valamely okból – nem történt örökbefogadás, a nevelőszülői ellátás mégis sokkal többet nyújt, mintha a gyermek gyermekotthonban nőtt volna fel.

4. Mi a fontosabb a helyettesítő védelemben lévő gyermek számára?

A családias nevelést, az érzelmi biztonságot jelentő, tartós elhelyezés nevelőszülőnél, vagy a biztonság átmeneti sérülését jelentő, de végleges, valódi családot adó örökbefogadás?

A kérdésfelvetés és az arra adandó válasz evidenciának tűnik, de a szakmában az utóbbi időben számos olyan nézet jelent meg, amely még az örökbefogadással szemben is a tartós elhelyezést, az érzelmi biztonságot jelentő nevelőszülői gondoskodást helyezi előtérbe. Mindezt azzal indokolják, hogy a gyermek nem érti meg, vagy csak érzelmi és személyiségi károsodással érti és éli meg, hogy miért kell neki 5-7 év után más családba mennie. Természetesen az utóbbi, vagyis a végleges, valódi családot jelentő megoldás a legelőnyösebb. Át kell gondolni a szakmának, mi az oka annak, hogy az örökbefogadások száma évről évre csökken. Számba kell venni a jogszabály-módosítási, egységes jogértelmezési, szervezési stb. feladatokat, szem előtt tartva a gyermek alapvető jogát a saját, vagy örökbefogadó családban való nevelkedésre. Meg kell nyerni e célnak a jelenleginél jobban a nevelőszülőket. Át kell gondolni a képzés tartalmi kérdéseit is, a jelenleginél jobban felkészítve a nevelőszülőket arra, hogy mi a feladatuk az örökbefogadás előtérbe kerülése esetén.

5. Van-e tényleges, valódi különbség a tartósan nevelőszülőnél élő gyermek szempontjából a vérszerinti szülőhöz illetve örökbefogadó szülőhöz történő visszakerülése illetve kerülése között, különösen akkor, ha az átmeneti nevelés hosszú ideig tartott?

Gyakorlatilag nincs! Ha a gyermek hosszú éveken át szinte szülőként szerette a nevelőszülőt és a vérszerinti szüleivel nem alakult ki valóságos szülő–gyerek kapcsolat, a „hazakerülést” is nehezen éli meg, sérül az érzelmi biztonsága. Különösen igaz ez akkor, amikor esetleg a vérszerinti szülőknél kedvezőtlenebb helyzetbe, körülmények közé kerül.

Mi a megoldás? A gyermekvédelemmel foglalkozó szakma valamennyi képviselőjének el kell gondolkodnia azon, hogyan lehetne előrelépni , elsősorban a saját területén, hogy a gyermekek

– minél kisebb létszámban kerüljenek be a szakellátás rendszerébe ,

– ott minél rövidebb időt töltsenek el,

– és ha meghatározott időn belül nincs mód a vérszerinti családban való nevelkedésre, úgy miként lehet mielőbbi örökbefogadásukat elősegíteni.

További kérdések és válaszok:

Miért csökken az örökbefogadások száma?

Országos adatok szerint is, és Győr– Moson – Sopron megyében is az örökbefogadások száma folyamatosan csökken: 1996: 45, 2001: 42, 2002: 30, 2003: 23, 2004: 16 titkos örökbefogadás volt.

Néhány ok:

– a szakellátásba került gyermekek száma és ezzel együtt az örökbefogadható gyermekek száma is folyamatos csökkenést mutat,

– egyre későbbi életkorban válnak örökbefogadhatóvá,

– a magasabb életkor nem szerencsés az örökbefogadás szempontjából,

– nehézkesen megy az örökbefogadhatóvá nyilvánítási eljárás és kevés a sikeres perindítás,

– nő a civil szervezetek által közvetített nyílt örökbefogadások száma.

Válaszok és az ebből adódó további kérdések:

Van-e jó megoldás?

Gyorsítani kell az örökbefogadhatóvá válás folyamatát, ha már nincs reális esély a vérszerinti családba történő, maximum 2-3 év alatt történő visszakerülésre.

Javaslat: jó lenne a gyermekvédelmi törvényben időkorlátot bevezetni az átmeneti nevelés tartamára. Ez a saját család szempontjából is eredményes lehetne, mert felgyorsíthatná(?) a vérszerinti család kedvező irányú megváltoztatásának folyamatát!

Nem lehet lemondani a 6 év feletti gyermekek örökbeadásáról sem. Esetükben elsősorban a külföldi örökbefogadást kell szorgalmazni. (Melynek száma nem mutat jelentős eltérést évekre visszamenőleg.) Végig kell gondolni a nevelőszülői rendszer problémáit, a képzés rendszerét, a gyakorlati problémákat, és változtatni kell.

Rétiné dr. Böhm Éva hivatalvezető

Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatala

9021 Győr, Árpád u. 32., 96 514 494

retine.eva@gyor.b-m.hu

www.kozig.gyor.hu

buy dapoxetine tablets

október 30, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , ,  · Kategória: MindenGyerek 2005

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.