Főiskolások, egyetemisták a nyilvánosság tereiről, a demokrácia intézményeiről
Egy vizsgálat kérdőjelei
Az általunk adott „pillanatkép” – amely a létező szocializmusból a polgári társadalomba való folyamat időszakában – egy arányában az elmúlt 10-15 évben konstansan növekvő, az átlagosnál remélhetőleg nagyobb tudástőkével rendelkező társadalmi csoport, a felsőoktatásban tanuló, leendő diplomások körében végzett két vizsgálatra épül, tendenciákat, jelenségeket mutat fel és értelmez.
Először is arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a magyar társadalom a „szokványos gondolkodásmódjának” átértelmezéséhez szükséges politikai és tudományos mintákat, kapaszkodópontokat a térségünkben és Magyar-országon bekövetkezett gazdasági–társadalmi–politikai változások jellegéből és irányából következően értelemszerűen az európai közgondolkodásból próbálta meríteni. Mindeközben azonban maga az európai társadalom is átalakulóban van, birkózik a második világháborút követő status quo felborulásából adódó új világrend kialakításával, illetve ennek igényével, és az új szereplők előtérbe kerüléséből is fakadó, együttesen generálódó problémákkal.
Figyelmet érdemel továbbá, hogy jóllehet a közgondolkodásban e változási– átértékelési folyamat alapvetően a politikai változásokhoz kötődik, számos eleme az értékek világából eredeztethető, s ebben az értelemben – közmegegyezéses válaszok hiányában – az európai társadalom kultúra- és érték-deficites korszakáról beszélhetünk. Ebből következik, hogy a közép-európai társadalmak, ezen belül a magyar is, egy általános társadalmi deficittel küzdő Európához képest definiálták magukat. Súlyosbította helyzetüket, hogy a rendszerváltást megelőző, különböző mértékben diktatórikus és antidemokratikus fél évszázad ezeken a területeken egy akut demokráciadeficitet is létrehozott, az egyes társadalmak történelmi örökségétől is függő mértékben.
A demokráciához való hozzáállás vizsgálatakor kétféle aspektust lehet megkülönböztetni: az első a demokrácia alapvető elveinek, vagyis a demokrácia „eszméjének” támogatása illetve elfogadása, míg a másik a demokrácia mindennapi valóságával való elégedettség vagy elégedetlenség. Ha ezt a két aspektust párosítjuk, különböző jellegű csoportokat tudunk megkülönböztetni.
A vizsgálatokról röviden:
Az előadás két, a magyarországi felsőoktatásban részt vevőket vizsgáló kutatásra épít.
Vizsgáltuk többek között:
– mennyiben rendelkeznek a felsőoktatási intézmények a szükséges közösségi
terekkel;
– milyen arányban veszik ezeket igénybe a hallgatók;
– mely helyszíneket tartják a hallgatók a legfontosabbaknak a demokrácia, a
nyilvánosság szempontjából;
– mennyire van bizalmuk a demokrácia működő intézményeiben (kormány, egyházak, jogrendszer).
Összefoglalásként a vizsgálatokban részt vevő egyetemisták és főiskolások viszonya a polgári demokrácia fogalomrendszeréhez elsősorban a létező szocializmusban létrejött és a családi, illetve az intézményesített szocializációban tovább élő fogalomrendszereket részesíti előnyben, annak kritikai újraértelmezése helyett. Mintegy tizenöt évvel a rendszerváltásnak nevezett fordulat után a felsőoktatásba járó hallgatók nem rendelkeznek olyan stabil fogalomrendszerrel, amellyel a polgári társadalomban élőknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy jogtudatuk és jogérvényesítő képességük hatékony legyen. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a nyugati demokráciák jogtudatával nem vethetőek össze e fogalomértelmezések, célszerű azonban annak elemzése, vizsgálata, hogy az EU-ba most belépett vagy éppen a közeljövőben belépő országok milyen szinten voltak képesek társadalmi értékrendszerükbe beépíteni a polgári demokráciához kapcsolható fogalmakat.
A vizsgálatok eredményeinek értelmezése során több olyan kérdés is felmerül, amely a sajátos közép-kelet-európai társadalmi változások ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet.
Milyen okokra vezethető vissza a „szokványos gondolkodásmód” nagyfokú destabilizálódottsága ?
Az egyik válasz abban a történelmi többszólamúságban keresendő, amelynek jellemzője, hogy az elmúlt száz évben Magyarországon legalább öt, az értékrendet, valamint a hétköznapi gondolkodást is befolyásoló „rendszerváltás ” történt. Ennek a folyamatnak a következményeként destabilizálódhattak azok a fogalmak, amelyek minden „rendszerváltási folyamatban” újraértelmeződtek.
A demokrácia illetve a nyilvánosság általunk vizsgált fogalma ezek közé tartozik. A fogalmak különböző korokban használt magyarázatai mára egymásra rakódtak. Szinte szétválaszthatatlanok egymástól. Ez az egymásra rakódás megnehezíti az újraértelmezést is, hiszen a közgondolkodásban a fogalmaknak köthetőeknek kell lenniük a történelmi paradigmákhoz is. Abban az esetben azonban, amikor a történelem folyamatait a napi politikai értelmezések határozzák meg, minősítve egyúttal a múltat és jelent, akkor a társadalmi miliőt definiáló fogalmak kizárólagosan politikai fogalmakká degradálódnak.
A fentiek bizonytalanságot eredményeznek a társadalom minden tagjában, de különösképpen azokban, akik még nem rögzítették, rögzíthették értékrendjükben a viszonyukat és fogalmi rendszerüket. Ez elsősorban azokat a fiatalokat érinti, akik tanulmányik egy részét a „létező szocializmusban” végezték. Kihat azonban azokra is, akiknek oktatói és szülei értékrendi alapként a diktatórikus alapelvek mentén meggyökerezett fogalmakat, értékeket sajátították el.
A témáról bővebben:
Bauer Béla: Vallásos és ateista főiskolások, egyetemisták a nyilvánosság tereiről, a demokrácia intézményeiről in : ProPer 2005/1 21-36p
Bauer Béla: A nyilvánosság és a demokrácia kérdőjelei in: Új Ifjúsági Szemle 2005/tavasz 52-60p
Bauer Béla szociológus
ELTE TÓFK főiskolai docens; Mobilitás Ifjúságkutatatási Irodaprojektigazgató
(06 30) 962-7570
bauer.bela@mobilitas.hu
www.mobilitas.hu
www.Elte.tofk.hu
október 30, 2006
· 
Webszerkesztő · 
Nincs hozzászólás
Címkék: demokrácia, európai, magyar, nyilvánosság, társadalom · Kategória: MindenGyerek 2005
Hozzászólás írása
Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.