Egy ifjúsági koncepció viszontagságai többszöri nekifutás során
Előadásomat a Budapest Főváros Ifjúsági Koncepciója (esetenként Munkaanyag, Előtanulmány) megszorító alcímekkel kiegészített három változatáról 2003 ősze óta készített szakmai véleményeimre és arra a képre alapoztam, amelyet a három változatot eredményező városházi folyamatokról kialakítottam.
Mindhárom mű meghatározza a koncepció célcsoportját, de kezdetben 22 éves, majd 25, illetve 26 éves korban befejeződő fiatalkorral számol. Hivatkozási alapja elsőként az oktatási osztály hatóköre, ezt a későbbi változatok Európa Parlament és Tanács álláspontokkal egészítik ki.
Az életkor kérdésében Igor Kon fiatalkori szerep-moratórium felfogását, és Somlai Péter visszafordíthatatlanságról kifejtett nézeteit ismertettem. Kon szerint az ifjúkor egyik funkciója a különféle társadalmi szerepek kipróbálása. Ezek nem kívánnak végleges elkötelezettséget a fiatal emberektől. Somlai azt a folyamatot értelmezi, amelyben a tanulás és munka váltogathatósága, a szülői háztartásban kialakított vagy független életforma felcserélhetősége, valamint a tartós párhelyzet és a párkapcsolat nélküli életforma közötti korrekció még lehetséges. Visszafordíthatatlannak a gyermekvállalást tekinti, ettől kezdődően a gyermeknevelés felelőssége megköveteli a felnőtt szerep vállalását.
Az utóbbi évtized során a szülővé válást egyre inkább 30 éves életkoruk körül, gyakran ennél is idősebben vállalják. Így a koncepciók bármely felső életkor metszése elhibázott, vállaltan mondanak le arról, hogy a fiatal felnőttek legidősebb évjáratainak megoldandó helyzeteire is figyelniük kell.
A koncepció első megismert változata Budapest tagoltságáról hangsúlyosan a közlekedési racionalitás szerinti centrum-köztes régió-periféria felosztásról szól, és ennek részeként megemlíti, hogy ebben a három övezetben eltérő helyzetű fiatalok élnek, akik közül a centrum lakói jobb helyzetűek. Akkor megfogalmaztam, hogy a főváros társadalmi tagoltsága korántsem a „közlekedési racionalitás” mentén alakul ki, élesen elválik egymástól a budai és a pesti belső, illetve külső régiók fiatal lakóinak családszerkezete, szüleik foglalkozása, saját munkaerő piaci helyzetük, és az iskolarendszerben elfoglalt helyük. A két szélső csoportot a budai és a pesti belső régiókban élők adják. A pesti belső lakóövezetben lényegesen többen élnek egy szülővel, gyakrabban dolgoznak a 14-20 év közöttiek, szüleik körében sokkal kevesebb az értelmiségi és sokkal több a szakképzetlen fizikai dolgozó, sokkal kevesebb a gimnáziumi tanuló.
A további változatokban nem is említik a társadalmi tagoltság eredményeként kialakult szegregációt, amely az átjárás lehetőségét minimálisra szorítva megosztja a fiatalokat. Pedig a koncepció egyik központi kérdése lehetne, hogy milyen feladatok hárulnak a fővárosra a többszörösen nehéz helyzetű fiatalok esélyeinek legalább részleges javításában.
Ennek ismertetésekor két, egymás mellé felrajzolt Budapest térképen szemléltettem, hogy a gyűrűs szerkezetben a budai és a pesti centrális lakóövezet egybemosódik, a széli értékek nagy eltérései feloldódnak a köztes értékek „langyos” eredményeiben.
Végül politológiai közelítéssel értelmeztem, hogy milyen városházi pozíciójátékok vezettek oda, hogy a ciklus eleje helyett jelentős késéssel kezdődött a koncepció előkészítése, amely még mindig messze van a testület elé vihető állapottól. Egymás után három szereplő is esélyes volt arra, hogy az ifjúsággal összefüggő tevékenységek a felelősségi körükbe kerüljenek, született is döntés, amelyet néhány hónap után megváltoztattak, végül a korábbi ciklusban is érintett főpolgármester-helyettes kompetenciája mellett döntött a városházi vezetés. Ez legalább egy évvel hátráltatta a munka megkezdését. A ciklus végére talán lesz elfogadott ifjúsági koncepciója Budapestnek, de ez még nem jelent garanciát arra, hogy egy újabb ciklus során nem kezdenek mindent újra.
Ilyen bizonytalanságok után meglehetősen nehéz helyzetben van mindenki, akinek feladatot adnak a koncepció kialakításában, hiszen nem beszélhetünk egyértelmű politikai „megrendelésről”. Ezt a tényezőt is látnunk kell, amikor arról beszélünk, hogy az előkészítő munka több változat után sem tart ott, hogy eredménye a koncepció elfogadására hivatott testület tagjait meggyőzhetné, azt kell tenni, amit a koncepció jámbor óhajainak gyűjteményében ajánlanak a szerzők.
Dr. Diósi Pál
DIÓDATA Szociológiai Kutató és Tanácsadó Iroda
1133 Budapest, Kárpát u. 42.
(1) 320-6710
diodata@axelero.hu
where can i buy dapoxetine online
október 30, 2006
· 
Webszerkesztő · 
Nincs hozzászólás
Címkék: centrum, értelmiségi, fizikai dolgozó, főváros, gyermeknevelés, munka, párkapcsolat, periféria, szerep-moratórium, tanulás · Kategória: MindenGyerek 2005
Hozzászólás írása
Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.