Csoda-gyerek a Kontyfa utcában
Gondolatok a művészetoktatás kialakult gyakorlatának, tantárgyi programja végrehajtásának, a törvény szabta keretek, lehetőségek felülvizsgálatának szükségességéről, koncepciójáról egy lakótelepi iskola tapasztalatai alapján.
A művészet örök, sok ezer éve van és lesz is. Elidegeníthetetlen emberi és csak emberi tulajdonság. Így nem kell féltenünk, túlél minden szabályt;
“ha lesz még emberi ábrázatunk”…
De:
Az alapfokú művészeti nevelésen belül megoldatlan a kisgyermekkori (6-12 év) művészeti nevelés. A kiadott tantárgyi programok zömmel művésznevelést írnak le. Kisgyermekkorban, alapfokon lehetőséget kell teremteni a komplex képzésre. A választás későbbi életkorra tolása a közismereti oktatásban elfogadott. Itt, jelenleg szinte lehetetlen több szakra járni, különösen, ha azok más-más iskolában érhetőek csak el. A több tanszakos gyerek képzési költségeit senki nem tudja megfizetni. Az állami fejkvóta csak egy tanszak után igényelhető, a plusz képzés teljes költsége a szülő pénztárcájának túl sok. A két szakhoz rendelt tantárgyak kötelező óraszáma, ha összeadódik nem teljesíthető. Már egy szak kötelező óraszáma is csak nehézkesen: 4-6 óra öt délutánra. Ehhez jön hozzá a testedzés, a sport hasonló igényekkel, valamint a praktikus és elengedhetetlen különórák: idegennyelv, számítástechnika, korrepetálás, lecke-hegyek.
Talán az általános iskola nincs helyzete magaslatán?
Kialakítható komplex művészeti nevelési program is erre az életkorra, de egyszerűen a kötelező óraszám tanszakok közti megosztásának engedélyezése is óriási lépés lenne. A növendék, a mester, a szülők közös döntésétől, a kisgyermek tehetségének alakulásától, élethelyzetétől függhetne a képzés belső összetétele. Jelentős haladás lenne a gyerekek valódi választása, szélesebb világlátása érdekében. Az állami támogatás mértéke a növendékek által teljesített óraszámtól függene, (2, 4-6, mint eddig) így nem kerülne feltétlenül többe. A tantárgyi programok anyagának teljesítése amúgy is bemutatókhoz, vizsgákhoz kötött, nem tanévekhez. Ennyire adottság-, tehetségfüggő területen a ráfordított idő sokadlagos szempont. A szakaszzárások alkalmával pontosan megfogalmazható, értékelhető, ki hol tart. Ebben az esetben szükségszerű a szöveges értékelés. A jelenlegi szituációban is ésszerű lenne a bevezetése – legalább megengedése -, ahogy az az általános iskolák készségtantárgyai esetében már megvalósult.
A felvételi rendszer ne rekesszen ki, hiszen alap és mesterfokon mindent szabad a művészetekben. Az a cél, hogy az egyént és a társadalmat gazdagítsuk, éljünk a művészeti nevelésben, művészeti tevékenységekben rejlő képességfejlesztő, személyiségfejlesztő hatásokkal, bízva a tehetségek markáns kitűnésében, a mester szemében? Vagy az, hogy szakbarbár kiválasztottak egyikéből-másikából valóban sikeres versenyzőt neveljünk?
A kettő sokkal inkább kiegészíti egymást, mint gondolnánk, csak türelmesnek kell lennünk. Évekig “csak” gazdagítanunk szabad a leendő művészt, csak azután trenírozni, akkor viszont már biztosan a jó irányba. Ha mégsem lesz belőle művész, vagy más területen lesz az, a gazdagítás, ott a kezdeteknél, biztosan használt.
A komplex és/vagy több tanszakos képzést alkalmazó, engedélyező iskolák az országos versenyeken, az alsó korosztályban, nyilván hátrányba kerülnek, mert más az ütemezése a tananyagnak. Durván fogalmazva, akár tilos is lehetne tizenkét éves kor alatt versenyezni. Elég a bemutató, kiállítás, koncert feszültsége, inspiráló izgalma, sikere is.
Épület-, terem- és eszközszükséglet. A lehető legjobb feltétételeket kell megteremteni gyereknek és pedagógusnak egyaránt, de engedményeket kell tenni a vállalt feladat függvényében. Például vidéken, a sok telephelyű, alapfokú intézmények számára, akik a családok és a befogadó iskolák érdekeit is szem előtt tartva a tanáraikat utaztatják, és nem a gyerekeket. Ezzel a rendszerrel növelik a befogadó intézmények népszerűségét, hiszen az iskolát választó szülő az azonos épületben elérhető szolgáltatásoknak örül igazán.
A művészeti oktatást végző intézmények elkötelezett harcosai számtalan, a napi működést szolgáló indítvány kidolgozásán fáradoznak, hogy valóban a szent célok valósulhassanak meg.
Kiss Tamás
Kontyfa Utcai Iskola
1156 Budapest, Kontyfa utca 5.
06-1-410-5074
szeptember 14, 2006
·
Webszerkesztő ·
Nincs hozzászólás
Címkék: iskola, művészet, oktatás · Kategória: MindenGyerek 2003
Hozzászólás írása
Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.