Az ifjúsági munka szakma- és szektorközi együttműködés

1. A gyerekeket és családjaikat szolgálók

Magyarországon nagyon lakóhely függő, hogy egy gyerek – illetve családja – milyen szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz férhet hozzá. A védőnői, orvosi, bölcsődei, óvodai, iskolai illetve a gyerekjóléti ellátást tekinthetjük a legalapvetőbbnek, de sok településen még ezek sem állnak rendelkezésre.

Sokak segítségével évek óta gyűjtögetjük, milyen szolgáltatások, intézmények veszik körbe, segítik felnőtté válásában a gyereket. Gyűjteményünk nem egynemű elemekből áll. A gyűjtőelv a gyerek felnevelkedésének valamilyen fokon intézményesült szolgálata, a családot, a rokonságot és a szomszédsági, családi ismeretségi kapcsolatokat nem tekintve.

Az összegyűjtött ellátások, szolgáltatások mindegyike – ha egyáltalán valahol, akkor – legfeljebb Budapesten, s még egy-két legnagyobb városunkban hozzáférhető a lakóhelyen. Ettől függetlenül reméljük, hogy segít az ábra az Olvasónak saját helyének megerősítésében – esetleg pontosabb meghatározásában – a gyerekeket szolgáló intézmények rendszerében, illetve a partnerek számbavételében, egyes problémák megoldásához a kompetens partnerintézmény megtalálásában.

A gyerekekkel foglalkozók összegyűjtése során mindinkább erősödött az a meggyőződésünk, amit ábránk alakjával is ki akartunk fejezni: a gyerek számára a lehető legjobb állapotot a szolgálatára hivatottak együttműködésével lehet megteremteni, és csak úgy. Hiába tesz meg egy vagy néhány intézmény, szolgáltatás – akár erején felüli hősiességgel – mindent a gyerekért, ha a védő-serkentő kör nem áll össze, a gyerek hiányt szenved, fejlődése elmarad a lehetséges legjobbtól. Ábránkkal tehát azt mondjuk: a gyerekek legáltalánosabban vett jólétért végzett tevékenység csak szakma- és szektorközi lehet.


 

2. A szakma- és szektorközi együttműködést három szintje

2.1 Esetszintű együttműködés

Esetszintű együttműködés természetesen nagyon gyakran alakul ki, hiszen az egyes intézmények együttműködnek egymás munkáját segítve, vagy közös programok megvalósításában, ideértve egyes gyerekek, családok személyes segítését éppen úgy, mint általában gyerekekre, gyerekes családokra irányuló tevékenységeket. Ezek az együttműködések a hétköznapi tapasztalatokon és – nagyon gyakran kétségbeesett – partnerkeresésen alapulnak: egy krízis megoldásáért akár az ördöggel is szövetkeznének, így végre egymásra találnak.

Az egyes szakmákban, szektorokban dolgozók nem rendelkeznek egészleges képpel arról, kik foglalkoznak még gyerekekkel, családokkal. Nem ismerik az intézmények rendeltetését, a jogi szabályozást, a többi szakma értékeit és eszközeit. A szakemberek – miként a gyerekek és a családok is – tapasztalatok, tudásmorzsák alapján csak tulajdonítják a többi intézmény, szolgáltatás feladatait: feltételezik, hogy létezik egy közmegegyezés és azt is, hogy ők azt ismerik. A legegyszerűbb példa az iskola, amit általában az esélyek kiegyenlítésére hivatott intézménynek (is) gondol a közvélemény, annak ellenére, hogy a reformpedagógiák fellépésükkel száz éve, nagy hatású társadalomtudományi kutatások félszáz éve tagadják ezt. Hiába gondolja a közvélemény kiegyenlítőnek az iskolát, ha annak ez nem célja, csak kölcsönös kudarcélmény, értetlenkedés lehet az eredmény: az egyik nem érti, miért várnak el tőle olyat, amit ő nem ígért, a másik nem érti, miért nem az történik, amit ő elvárt.

Az együttműködéshez tehát mindenekelőtt az kellene, hogy az intézmények ismerjék meg egymást, s közösen – ne tulajdonítás által – találják meg a közös célokat, területeket.

Tulajdonképpen ugyanerre lenne szükség az intézményeknek a gyerekekkel és családokkal való viszonyában is: a szükségletek, célok és lehetőségek kölcsönös tulajdonítására alapozott ellátások helyett egyedített együttműködés kellene.

Valóságos ismeret helyett tulajdonításra épülő együttműködés akár a gyerekkel, a családdal, akár partnerintézményekkel kudarcra ítélt.

Bár a rendszerváltást követő években a szakmai képzések jórészt megújultak, a társszakmákra, azok intézményeire vonatkozó ismeretek nem integrálódtak, sem az akadémiai jellegű felsőoktatásba, sem a szakmai továbbképzésekbe. Nincsen tudatos szakmaközi ismeretközvetítés.

Ezek a tapasztalatok munkáltak bennünk, amikor hozzáfogtunk a MindenGyerek megszervezéséhez. Úgy gondoltuk, egy szakmaközi, aktív részvételi lehetőséget biztosító konferencia jól szolgálhatja a gyerekekkel különböző megközelítésből foglalkozók továbbképzését, miként érdeklődő egyetemisták ismeretszerzését is. A gyerekekkel kapcsolatos kérdésekről beszélgetve szakma- és szektorhatárokat átlépve tájékoztathatnak és tájékozódhatnak a szakemberek elméleti és gyakorlati kérdéseikről, innovációikról, eredményeikről. Azt gondoljuk, szakmaközi közösség tükrében még a saját szakterületről is hatékonyabb az ismeretszerzés, mint homogén csoportban.

A gyerekekkel foglalkozó szakemberek jó része azt sem tudja, hogy törvényi kötelessége is (lenne) az együttműködés. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 17. §-a kötelezi a gyerekekért dolgozókat – a felsorolásban megnevezve még a civil és egyházi szervezeteket is! – arra, hogy a gyereket veszélyeztető helyzeteket jelezzék a gyermekjóléti szolgálatnak. Továbbá hatósági intézkedés kezdeményezésére is „a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén.” Szintén minden gyerekekkel foglalkozóra kötelező előírás, hogy „a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni.”

A mindennapi munka szempontjából a gyermekjóléti szolgálat által fenntartandó jelzőrendszer szolgálja mindezen célokat.

2.2 Közös értékelés és tervezés

A gyermekjóléti ágazatban dolgozókon kívül kevesen ismerik a gyermekvédelmi törvény rendelkezését (96. § (6)), miszerint: „A helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról minden év május 31-éig – a külön jogszabályban meghatározott tartalommal – átfogó értékelést készít, amelyet a képviselő-testület, illetve a közgyűlés megtárgyal.” Szintén nem mindenki előtt ismert, hogy a gyermekjóléti szolgáltatás legszélesebb körű – a gyermek testi, lelki egészségének, családban történő nevelésének elősegítése érdekében végzett – feladatcsoportja minden gyereket szolgál, az abban érintett, tehát minden gyermekérdekű szervezet együttműködésével. Ezeket az értékeléseket a gyakorlatban a gyermekjóléti szolgálatok készítik elő, legalább egy megbeszélés erejéig bevonva a munkába partnereiket, jelzőrendszerük tagjait.

Létezik tehát egy törvény által garantált – s a megyei közigazgatási hivatalok által formailag ellenőrzött – alkalom, amikor a településen élő gyerekek helyzetét és ellátását értékelik, minden érintett közreműködésével. Ez hallatlan fontos. Akkor is, ha a civilek előtt alig ismert, s gyakran formális is. Akkor is, ha nincs módszertana és kiforrott gyakorlata. Jogszabály többet aligha tehet, mint hogy kötelezettséget ír elő és ahhoz ellenőrzést. Az érdemivé tétel az érintettek közös felelőssége.

Figyelemre méltó hiánya a gyerekek ügyei gondozásának mind a most ismertetett helyi esetben, mind a kormánynak a parlament számára készített éves jelentések esetében, hogy csak beszámolót kell megvitatni, terveket nem. Természetesen nincs annak akadálya, hogy a beszámolás törvényi kötelessége teljesítése mellé helyi elhatározásból közös tervezési rendszert építsenek ki.

Meglátásunk szerint az ifjúsági ügyek települési fejlesztésének legfontosabb feltétele a szövetségesi helyzet felismerése. Mindenek előtt annak érdekében, hogy a települési önkormányzatok kapják meg az eszközöket a polgáraik számára nyújtandónak törvényekben előírt ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz. Tudjuk, a rendszerváltás óta született modern szakmai törvények alapvető hibája a finanszírozás garantálatlansága. Ezért gondoljuk az ifjúságpolitika alapvető céljának annak kikényszerítését, hogy a központi költségvetés biztosítsa az állampolgárok jogainak érvényesítését.

2.3 Közös szolgáltatás

Meggyőződésünk, hogy az intézményeknek nem csak egyes esetek szintjén és a tervezésben-értékelésben kell együttműködniük, hanem szolgáltatások közös nyújtásában is. A továbbiakban néhány törvényben szabályozott olyan szolgáltatást, ellátást mutatunk be, melyek alkalmas pontjai lehetnének a gyerekeket és családjaikat szolgálók szolgáltatási együttműködésének. Ezek évek óta szerepelnek szaktörvényekben, mégis kevéssé ismertek, még kevésbé alkalmazottak.

Fontos itt szólnunk arról, hogy a szociális, a gyermekvédelmi és a szintén érintendő kulturális törvény sem köti ágazathoz illetve önkormányzati fenntartású intézményhez az ellátásokat. A polgárokat megillető jogként leírt szolgáltatások nyújtása nem kötött állami, önkormányzati intézményekhez. Szolgáltatóként más szervezetek is megjelenhetnek, szektorhatárok nélkül. Az önkormányzat kötelessége a szolgáltatások nyújtásában és nem a szolgáltatást nyújtó (saját) intézmények fenntartásában áll.

2.3.1. Ifjúsági tanácsadás és információs szolgáltatás

A szakma- és szektorközi együttműködés legkézenfekvőbb lehetősége az ifjúsági tanácsadás és információs szolgáltatás esetében kínálkozik. Bár az ellátást a szociális törvény írja elő (1993. III. 65§ (8)) és a családsegítés keretében, annak nyújtása nem a családsegítő szolgálat monopóliuma vagy éppen terhe. Nincs jogi akadálya a törvény szerinti szolgáltatási kötelezettség oly módon való teljesítésének, hogy az önkormányzat a feladatot más ágazathoz tartozó saját intézményére bízza – például a diákság által gyakran látogatott könyvtárra ¬–, vagy akár egy civil szervezetre, ami éppen úgy lehet egy korábbi tevékenységével a közbizalomra méltónak bizonyult egyesület vagy alapítvány, mint egy kifejezetten erre a célra létrehozott. Hiszen értelmes, a fiatalok és a számukra szolgáltatásokat nyújtok érdekeit egyaránt szolgáló lehet, ha a település ifjúságával foglalkozók összefogásával e célra (is) létrehozott szervezet nyújtja a szolgáltatást, az önkormányzattal kötött megállapodás alapján.

Más kérdés, hogy a szociális ¬¬törvény – miként a szóba jövő többi – nem rendel megragadható, így a kiszerződés alapjává tehető finanszírozási normatívát ezen ellátási kötelezettségek mellé. Megerősítjük már kifejtett véleményünket: az ifjúsági munka legfontosabb aktuális érdekvédelmi feladata ma Magyarországon a jogszabályokban meglevő ellátások nyújtásának a kikényszerítése, a feladatokhoz a források biztosíttatása. A civil ifjúsági szervezetek fejlődésének pedig az a legfontosabb lépése, hogy jelenjenek meg törvényes szolgáltatások nyújtóiként.

2.3.2 Szabadidő-szervezés

A gyermekjóléti szolgálatnak ad feladatot a gyermekvédelmi törvény szabadidős programok szervezésében is, s ma már nagyon sok szolgálat szervez is klubokat, táborozásokat – az elégtelen finanszírozásból következő kényszerű ellátási szűkítést példázva, csak – azoknak a gyerekeknek, akikkel kapcsolatban áll. A szabadidős programok szervezésének kötelezettsége is lehet szakma- és szektorközi együttműködés terepe.

2.3.3 A gyermekjóléti központok új szolgáltatásai

A törvény rendelkezése szerint a megyei jogú és a 40 000-nél nagyobb lélekszámú városoknak gyermekjóléti központot kell működtetniük, ahol a gyermekjóléti szolgálatok számára előírt szolgáltatások mellett még szervezni kell

a) utcai és lakótelepi szociális munkát,

b) kapcsolattartási ügyeletet,

c) kórházi szociális munkát,

d) készenléti szolgálatot.

Egy törvénymódosítás kitolta a bevezetés határidejét, ami kár, de arra lehetőséget ad, hogy alaposabban előkészített, szakma- és szektorközi ellátásokat alakítsanak ki. Hiszen e szolgáltatások közül több már régóta létezik, sok helyütt civil szervezet kezdeményezésére és önkéntes munkájaként. A gyermekjóléti központ ezeket az ellátásokat civil szervezettel kötött megállapodás keretében is biztosíthatja. Tehát újabb terepek is nyílhatnak az együttműködésre.

2.3.4 Napközbeni ellátás

Szintén a gyermekvédelmi törvény által előírt alapellátás a gyermekek napközbeni ellátása, ami a gyereket akkor illeti meg, amikor az érte felelős személy nem tud vele lenni. A szolgáltatás tartalmazza a felügyeletet és az elfoglaltságot, és tartalmazhatja az étkeztetést is. A törvény 2002. évi módosításakor bővítette a lehetséges ellátási formák körét: „(4) A gyermekek napközbeni ellátásának minősül az iskolai napközis ellátásban nem részesülő, különösen a csellengő vagy egyéb okból veszélyeztetett tíz év feletti gyermekek számára nyújtott nappali felügyelet, foglalkoztatás – sport- és egyéb klubfoglalkozás, illetve játszótér, játéktár, játszóház keretében (…)” Valószínűleg ez a gyerekekért való szakmaközi együttműködés legígéretesebb terepe, hiszen a napi elfoglaltságot kínáló prevenciós és segítő helyek nagyon széles köre elismerhető a definíció szerinti ellátásként. S nagyon sok gyereknek szüksége is lenne ilyen ellátásra. Érdemes lenne jó néhány meglevő szolgáltatást úgy fejleszteni, hogy mindenben megfeleljen az ellátással szembeni követelményeknek. És nagyon kellene, hogy a költségvetés normatív finanszírozással garantálja a gyerekek deklarált jogának érvényesítését.

2.3.5 Közösségi művelődés

A közművelődési (1997. évi CXL.) törvény teljes szabadságot ad mindenkinek közművelődési intézmény fenntartására, de ezen is túlmegy, amikor közművelődési szolgáltatása révén ellátónak ismer el minden intézményt, annak egyéb tevékenységétől – így ágazatától és szektorától – függetlenül. Az önkormányzat feladatának minimumaként községekben közösségi színtér, városokban közművelődési intézmény biztosítását jelöli meg. Az előzőekből következően a biztosít kifejezés nem azonos a „fenntart”-tal, hanem bővebb annál: finanszíroz és/vagy fenntart, azaz a közművelődési közösségi önszerveződésekhez feltételeket biztosít, önszerveződés hiányában – ideértve azt is, amikor az önszerveződések nem nyújtanak minden lakos számára szolgáltatást – az önkormányzat szolgáltat.

Könnyű belátni, hogy civil szervezetek rengeteg tevékenysége közösségi művelődés. Ki kell ezt mondani – a jogszabályban leírt fogalmakkal –, és kérni kell költségvetési támogatását, vállalva a minden közfeladatot ellátóra vonatkozó szabályokat. Azt gondoljuk, a közösségi művelődés is a szektor- és szakmaközi ifjúsági munka kiváló terepe lehet, hiszen a fiatalokért dolgozó szervezetek nem csak egyenként, de közösen is vállalkozhatnak szolgáltatás nyújtására.

Tóbiás László

tobias.laszlo@gyerekparadicsom.hu

female cialis purchase

szeptember 18, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , , ,  · Kategória: Dokumentumtár

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.