Az Ágyszínház
Itt csak az írás kivonata olvasható, a teljes anyag letölthető: Eloadas_MGy2005_agyszinhaz |
Minden Gyerek Konferencia 2005. január 24-26.
Az Ágyszínház
Sokan mosolyognak azon, ha azt mondjuk, hogy ágyszinház, holott alapítványunk tevékenységét ez a szó nagyon jól fedi. Mi is ez? Mi a feladatunk? Hogyan működünk? – erről szeretnék most beszámolni!
Néhányan úgy gondoltuk, nincs annál borzasztóbb, mint amikor egy kisgyerek beteg, el kell hagynia otthonát, kórházba kerül. Hiányoznak a szülők, a pajtások, s e mellett el kell viselnie a betegséggel járó kellemetlenségeket, fájdalmakat. A kórházi környezet nagyon kevés lehetőséget nyújt játékra, szórakozásra. Ezért arra szövetkeztünk, hogy a játék erejével egy kicsit segítsünk a kórházban fekvő gyerekeknek elviselni betegségüket, oldjuk szorongásukat, személyes odafigyelésünkkel megelőzzük a hospitalizációt.
A legfontosabb tevékenységünk az ágyszínházi program, mely 1991-től folyamatosan működik, 30-70 önkéntes munkatársunk közreműködésével. A program keretén belül heti rendszerességgel tartunk csoportos és egyéni foglalkozásokat és játékokat budapesti kórházakban.
Először néhány gondolat a kórházi hospitalizációról: Azt hiszem mindenki számára tudott, hogy a betegség olyan negatív – testileg, lelkileg – traumatizáló élmény, amely riadalommal tölti el a szülőket, a gyermekeket egyaránt. Pszichés következményei attól függnek, milyen súlyos illetve tartós a betegség, de az is bizonyított, hogy enyhébb esetekben is érheti a beteg kisgyereket akkora trauma, amely a későbbi fejlődésére is kihathat.
Spitz és Harlov megállapításai a hospitalizációs ártalmakról ma is igaz, törvényszerű, hogy minél kisebb a gyermek, annál súlyosabb és maradandóbb pszichés következményekkel jár a betegség – elsősorban az anyától való elszakadás miatt.
Az utóbbi években a hospitalizációs ártalmakat nagyban enyhítik a kórházak azzal, hogy engedik az anyák egész napos, vagy akár bentlakásos látogatását, jelenlétét. Sajnos nem minden anyának van erre lehetősége. Ugyanakkor az is tény, hogy a legtöbb anya nincs felkészülve arra a feladatra, hogy kórházi körülmények között miképpen foglalkozzon a beteg kisgyerekkel.
Még ideális esetben – az édesanya állandóan jelen van – a leggondosabb és a legkörültekintőbb ápolás ellenére is szorongások, félelmek nehezítik a kisgyerek gyógyulását a kórházban.
E mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az aggódó szülők, a családi környezet gesztusaikkal elárulják szorongásaikat, hisz a betegség kimenetele bizonytalan, ismeretlen, a jövő nehéz feladatok elé állítják a szülőt, a kisgyereket.
Érdekes megjegyezni, hogy adott esetben a rövid ideig tartó betegség is okozhat maradandó pszichés károsodást, de határozottan fennáll ennek veszélye, ha a gyerek tartósan, súlyosan, vagy az életet alapjaiban veszélyeztetve beteg.
A betegség minden életkorban szorongások forrása, s szerepvesztés, valamint az aktivitás, kreativitás részleges, vagy teljes csökkenése, esetleg elvesztése. Nemcsak a mozgáskorlátozottság, hanem a motivációs bázis sérülése miatt is.
S akkor itt lépünk be mi, a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány munkatársai, hogy játékkal, személyes odafigyeléssel, kézműves foglalkozásokkal a gyerekek szorongásait feloldjuk, sikerélményekhez juttassuk. A közös élmény, az alkotás, mely programunk része, katarzist nyújt a kis betegeknek. Ha a játék dramatikus változataira gondolunk – szerepjátékok, bábozás – nemcsak személyiségfejlesztők, hanem katartikus hatásúak.
Az Ágyszínház a beteg gyerekekhez adaptáltan – szervezetten és tudatosan – kívánja a betegség összes negatívumát a játék sokoldalú hatásrendszerével ellensúlyozni, a katarzist bevinni azokba a testileg, ezáltal lelkileg is egyént károsító szituációkba, amelyekben az ember a legkiszolgáltatóbbá válik.
A speciálisan kiképzett animátorok a betegségtudatot oldó, avagy a betegséget elfogadó attitűdöket képesek a játék katarzisával kialakítani – viszonylag rövid idő alatt – a magas hőfokú érzelmi azonosulás folyamatában.
Külön értéke az Ágyszínház önkénteseinek, hogy felkészültségük, képzettségük alkalmassá teszik a különböző korosztályok, nemek, s betegségek szerinti egyéni foglalkozásokra is.
Az Ágyszínház elsődleges feladatának tekinti, hogy elsősorban a daganatos gyerekeknek nyújtson állandó programot, nekik segítsen felejteni, oldódni. Szerencsére ma már a rosszindulatú daganatos betegségek magas százalékban teljesen gyógyíthatók, ugyanakkor a folyamat hosszadalmas, rendkívüli testi-lelki traumákkal jár. A diagnózis nyilvánvalóvá válásakor a szülő mintegy anticipálja a veszteséget, s komoly pszichológiai támogatást igényel ahhoz, hogy gyermekét ne adja fel.
Az Ágyszínház a minden életkorra kiterjedő játékrepertoárral különösen magas szintű segítséget nyújt az ilyen súlyos betegségben szenvedő gyermekeknek. Mivel a hangsúlyt a játék katartikus hatására helyezi, felkínál egy olyan identifikációs lehetőséget, amely átmenetileg vagy a betegségből való kilépést, vagy annak elfogadását segíti elő. Mindkettő enyhít a feszültségeken, hiszen a gyerek egész érzelmi háztartását mobilizálja az eljátszott szerep vállalására.
Elmondható, hogy az Ágyszínház működése alkalmas arra, hogy a súlyosan beteg ellentmondásos helyzetében nyújtson többirányú lelki segítséget. Például: A gyermek tudatában és fájdalmas tapasztalatok árán tisztában van betegségével. Nem lehet a tényeket elbagatellizálni, elsiklani felette. A kopaszság, az infúziós állvány, az elesettség, olyan állandó jelek, amelyekről nem lehet úgy tenni, mintha nem lennének.
Az alapítvány tagjai olyan képzéseken, tréningeken vesznek részt, amelyek hozzásegítik, hogy adekvát módon lépjenek kapcsolatba a gyerekekkel, s olyan, állapotuknak megfelelő, játékba, foglalkozásba vonják be őket, amelyek az adott helyzetben teljesen elfogadható. Felvállalva azt is, hogy ha kell, akkor merünk beszélni is róla. Többször olvashatunk a szakirodalomban arról, hogy a gyógyulást az is befolyásolja, hogy a beteg gyerek milyen mértékben képes elviselni a hosszú és fájdalmas procedúrákat, hogyan viszonyul betegségéhez, mennyire hisz gyógyulásában. Azt hiszem, hogyha segítünk neki abban, hogy időközönként képes legyen kilépni ebből a „rosszból”, ha aktivizálni tudjuk, ha fel tudjuk kelteni érdeklődését különböző értelmes, fejlesztő dolgok iránt, ha sikerélményhez juttatjuk, amely elősegíti az életigenlést, az önmegvalósítást, a személyiségfejlődést a daganatos betegség félelmetes ténye ellenére – akkor azt hiszem, valamit tettünk. S ne feledjük, hogy ezzel a munkával nemcsak a kisgyereknek segítünk, hanem a szülőnek is, aki látva a szorongó passzivitásból kilépő gyermeket, rá nézve is gyógyító hatású.
Gyakorlatilag hogyan is működik az Ágyszínház?
Általában kis teamben megyünk egy kórterembe. Igyekszünk úgy beosztani a kiscsoportot, hogy minden önkéntes mindig ugyanabban az időben, ugyanarra az osztályra menjen. Igyekszünk vegyesen felkészült csapatot összeállítani. Van, aki a kisebbekhez ért, van, aki a serdülőkhöz, s van, aki ügyes kezű, s van, aki szépen énekel, bábozik, körjátékokat tud. A helyismeret, a nővérek, orvosok várakozása, s nem utolsó sorban a gyerekek, erőt adnak az újrakezdésnek. Miért mondom azt, hogy újrakezdés? Mert minden egyes alkalommal meg kell hódítani a kis betegeket. A találkozások közötti időszakban, hisz eltelt egy hét, sok megpróbáltatáson mennek keresztül, tragédiák is történhetnek, melyek bizony keményen visszavetik a gyerekek kedvét, jó közérzetét. Azt hiszem, hogy a foglalkozások indítása a legnehezebb a munkánkban. Mindig elölről építkezni! Ezt sokan nehezen viselik, ezért is igyekszünk a képzésen ezt rendszeresen feldolgozni, kibeszélni, megértetni. Később már megy minden, a foglalkozás végén az elválás a nehéz. Ne menjetek, maradjatok! – vágyódó, kérlelő szavak, tekintetek! Nagyon nehéz, de haza kell menni a saját családhoz, a tanuláshoz, a munkához.
De konkrétan, hogyan foglalkozunk a gyerekekkel?
Azokkal a gyerekekkel, akik ágyhoz vannak kötve, külön-külön foglalkozunk: beszélgetünk, mesét olvasunk, kártyázunk, bábozunk. Azok a kis betegek, akik nincsenek ágyhoz kötve, játszóházhoz hasonló foglalkozásokon vesznek részt, sor kerül számos manuális játék elkészítésére, társasjátékokra, bábozásra, daltanulásra, körjátékra. A kórtermek díszítését is a gyerekek segítségével, az együtt készített rajzokkal és kézműves munkákkal oldjuk meg, melyeknek fontos szerepet tulajdonítunk, mivel tapasztalataink azt mutatják, hogy ez nagyban elősegíti a kórházban töltött idő elviselését. /Az ápolónők előzetes felvilágosítást adnak a gyerekek pillanatnyi állapotáról, ezután alakítjuk ki az aznapi játékos együttlét lehetőségeit./ Külön hangsúlyt fektetünk programunkban, a krónikus betegségben szenvedő gyerekekre, szüleikre, s az őket ápoló személyzetre. Számukra minden napra tartalmas időtöltést alakítunk ki, mellyel igyekszünk megelőzni, hogy apatikus állapot alakuljon ki náluk.
Eddig arról szóltam, hogy milyen jó hatással van a munkánk a beteg kisgyerekre, a szülőre, s értelemszerűen az egészségügyi dolgozókra, hisz utóbbiak egyrészt nyugodtabb körülmények között dolgozhatnak, másrészt, ha idejük engedi, akkor ők is bekapcsolódnak a játékba. Utóbbi időben ez egyre gyakrabban fordul elő. De hadd osszam meg itt az animátorra, az önkéntesre vonatkozó tapasztalataimat. Én lassan 15 év távlatából is nap, mint nap csodálkozom, hogy mindig jönnek újabb és újabb önkéntesek, hogy segítsenek ebben a rendkívül nehéz munkában. Hozzá kell tennem, hogy a tapasztalatunk az, hogy egy-egy animátor két évet tud vállalni heti rendszerességgel, utána segíti az alapítvány szervezését, rendezvényeit. Általában azok az emberek állják meg itt a helyüket, akikben nagyon erős a szeretet adása és a szeretet befogadása. Nem függ attól, hogy mennyire iskolázott, hogy milyen szinten felkészült, ha önmagát tudja adni, akkor nyert ügye van.
Néhány példa: Éva az egyik látogatás alkalmával egy nagyon síros kislánnyal találkozott. Csak sírt, s egyetlen játéklehetőség sem nyugtatta meg. Hiába igyekezett Éva, semmi nem jött be. Karjába vette, de a kislány tovább sírt. Ekkor Éva el kezdett halkan énekelni, dúdolni neki. A kislány percek alatt megnyugodott, s haza sem akarta engedni Évát, újabb és újabb játékokra fogta őt.
Jelenleg a következő kórházakban vagyunk jelen heti rendszerességgel:
I.sz. Gyermekklinikán: – Hematológia, Veseosztály, Heim Pál Gyermekkórház – Hematológia, Neurológia, Ortopédia, János Kórház – Gyerekosztály, Budai Gyerekkórház Idegosztályán, Madarász utcai Gyerekkórházban, Down Alapítvány Átmeneti és Napközi Otthonában.
Régi ágyszínházas pár, itt ismerkedtek meg egymással, majd a házasság után Kaposvárra költöztek, önálló egyesületet alakítottak, s működnek az ottani kórházban. Havonta egyszer az egész csoport találkozik, ezeken a rendezvényeken folyamatosan képezzük magunkat és tanulunk újabb és újabb technikákat, játékokat. Ön- és társismereti tréningeket szervezünk. Rendszeresen elemezzük munkánkat, a tapasztalatokat összegyűjtjük. Szakkönyvtárunk könyvei és videói segítik a mindennapi feladatok hatékonyságát.
A Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány folyamatos munkájának alapja a játékkészítés, a gyermekekkel való foglalkozás, a megszólítás mikéntjének elsajátítása. Tekintettel arra, hogy súlyosan beteg gyerekekhez járunk, fontos, hogy az animátor felkészült legyen: tudja, hogy milyen körülmények között vannak a kisbetegek (kanul a nyakon, infúzióval kikötve), milyenek ezek a beteg gyerekek (nincs hajuk, elmaradtak a fejlődésben). Erre szolgálnak videofelvételeink, melyeket a képzések folyamán bemutatunk az újaknak. A különböző helyzetek, játékok, Télapó ünnepségek felvételein látható, hogyan fogadják a gyerekek a közeledésünket, minek örülnek, mitől félnek, mit szólnak az ajándékokhoz, milyen eszközök segítenek a jobb kapcsolat kiépítésében. Különösen nagy feladatot jelent azoknak az animátoroknak a képzése, szupervíziója, akik a rákos kicsikkel foglalkoznak. Erre a feladatra csak az vállalkozhat, aki felkészült, képzett, s nagy tapasztalata van. Ezekkel a kollégákkal külön-külön, egyénileg is foglalkozni kell, mert egy-egy kórházi látogatás, egy kisgyerek elvesztése, hihetetlen lelki terhet jelent. Nem tudunk mindenhol és mindig ott lenni, ahol szükség van ránk. Ezért elhatároztuk, hogy arra az időre is gondoskodunk a kicsik szórakoztatásáról, amikor nem vagyunk velük.
Ezért készítettünk ÁGYSZÍNHÁZ címmel több műsoros videokazettát, melyekben összegyűjtöttük az eddigi tapasztalatokat, ötleteket, amelyek segítik az animátorok – különösen az újak – munkáját is.
Az első kazetta, az ÁGYSZINHÁZ, melyben a gyerekeket játékos formában készítjük fel a különböző kórházi vizsgálatokra, így jóval kisebb trauma éri őket a kórházi kezelés során. E mellett szórakoztatva adunk ötleteket, hogyan töltsék a idejüket hasznosan, játékosan a kórházban.
A másik műsoros videó, az ÁGYSZINHÁZ GYEREKEKNEK, klasszikus és saját meséket dolgoz fel, kiegészítve sok-sok játékos-kézműves ötlettel. A Bábok, bábjátékok és az Ágyszínház-bábszínház videokazetták, a bábkészítés csodálatos világába viszik el kis és nagy Nézőt. Ezeket a műsoros videókat ott hagyjuk az osztályokon, így a gyerekek önállóan játszhatnak akkor is, amikor mi nem vagyunk ott. Módszertani-játékos füzeteket is mellékelünk a műsoros videókhoz.
Nemcsak filmekkel segítjük a beteg gyerekeket. Módszertani könyveink, foglalkoztató füzeteink biztosítják a gyerekek folyamatos szórakoztatását, ismereteik gyarapítását. Elkészült a MESEDÉLUTÁN foglalkoztató kiadványunk, mely mesével, versekkel és játékötletekkel kedveskednek a kis betegeknek. Specialitásunk a síkbáb-család, azaz a MAPPASZINHÁZ, a legkisebb bábszínház, amelyet igyekszünk biztosítani minden animátornak és a kórházi osztályokra eljuttatni. A gyerekek körében óriási sikere van.
Munkánk során felmerült, hogy a társadalom elég keveset tud, milyen szenvedéseken, fájdalmakon mennek keresztül a beteg gyerekek. A súlyosabb betegségeket rosszul is kommunikálják a médiában, ezért sokkal több félelem van körülötte, mint amennyi indokolt.Éppen ezért évek óta nagy sikerrel rendezzük meg különböző helyeken, az ADJ 10 PERCET AZ ÉLETEDBŐL! programsorozatunkat. Lásd a plakátot!
Újabb „kísérletezésünk”, hogy egészséges kisiskolásokat viszünk a kórházak nehezebb osztályaira, ahol műsorral kedveskednek a betegeknek. Nevelői hatása óriási, ezek a gyerekek nem fognak ujjal mutogatni a villamoson, ha egy kopasz társukat látják, s önmaguk egészségét is többre becsülik, mint eddig.
Dr.Baloghné Szemenyei Erzsébet
06-209-710-226
e-mail: szemenyeibetti@t-online.hu
június 22, 2006
· Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: Ágyszínház, animátor, beteg, játék, önkéntes · Kategória: Tanulmányok
Hozzászólás írása
Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.