A társadalmi bűnmegelőzés stratégiája megvalósításának egy éves tapasztalatai. Gyermek- és fiatalkorú elkövetők és áldozatok.

Itt csak az írás kivonata olvasható, a teljes anyag letölthető: A Eloadas_MGy2005_A_tarsadalmi_bunmegelozes_strategiaja
Az előadáshoz tartozó prezentáció letölthető: Eloadas_MGy2005_A_tarsadalmi_bunmegelozes_strategiaja_prezentacio

Hölgyeim és Uraim!

A 2002-ben hivatalba lépett kormány kinyilvánította, és a jelenlegi kormány pedig megerősítette, hogy minden eddiginél többet kívánnak tenni a közrend és a közbiztonság javítása érdekében.
A közrend és a közbiztonság javítása a hagyományos büntetőpolitika eszközeivel nem érhető el. Az életminőséget javító közbiztonság megteremtésének egyik alapvető feltétele a korszerű közösségi bűnmegelőzési stratégia kialakítása és megvalósítása. Olyan társadalompolitikai intézkedésekre van szükség, amelyek csökkentik a bűnelkövetővé válás esélyét és az áldozattá válás kockázatait, hozzájárulnak a gazdaság fejlődéséhez, a piac biztonságos működéséhez, a bűnözés okozta erkölcsi és anyagi károk enyhítéséhez.

E célok elérése érdekében 2003-ban megszületett a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája.

Ez a hosszú távra tervezett, átfogó program rögzíti, hogy a társadalompolitika integrált részeként megvalósuló bűnmegelőzés alapvető működési feltételeinek megteremtése állami, ezen belül elsősorban kormányzati feladat. Kimondja, hogy meg kell teremteni a tárcák közötti felelősségteljes, egyenrangú, a tudományos és szakmai értékeket érvényesítő együttműködést és annak szervezeti feltételeit. A társadalmi bűnmegelőzés akkor hatékony, ha a helyi társadalompolitika részeként valósul meg. A regionális, a kistérségi és a települési bűnözés kihívásaira meg kell találni a helyben hatékony megoldásokat. A társadalmat mozgósító bűnmegelőzés eredményes megvalósítása érdekében a kormánynak, a helyi önkormányzatoknak, a központi és helyi hatóságoknak és intézményeknek folyamatosan együtt kell működniük a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az üzleti és gazdasági élet szereplőivel, az állampolgárok kisközösségeivel. A társadalmi bűnmegelőzés rendszerének nyitottnak és befogadónak kell lennie a tudományos, a szakmai és a civil kezdeményezésekre. A rendszer működtetéséhez a kormányzatnak kell biztosítani a bűnözéssel kapcsolatos legfontosabb adatokat, a tudományos eredmények hasznosítását és a szakképzés feltételeit.

A stratégiában megfogalmazott elvek és feladatok megvalósítása érdekében a konkrét teendőket a 2004. februárjában elfogadott a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája rövid, közép és hosszú távú céljainak végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról szóló kormányhatározat, azaz a cselekvési program tartalmazza.

A Kormányhatározat „Általános rendelkezések” című része a tárcák közötti jelzőrendszer és a szignalizáció hatékony működtetésére, illetve a korszerű adatszolgáltatási rendszer kialakítására, a leginkább szükséges kutatási feladatok végrehajtására határozott meg feladatokat.

A cselekvési program „Intézkedések” című része azokat a feladatokat tartalmazza, amelyeket a tárcák a stratégiában megjelölt prioritások szerint megvalósítandó, illetve rövidtávon megvalósítható feladatként előzetesen megjelöltek. A cselekvési program szándékosan nem tartalmazott túl sok intézkedést, hiszen a 2004. évet kísérleti időszaknak tekintettük.
A program „Jogalkotási feladatok” című része rövid- közép és hosszú távra határozza meg a módosítani, illetve a kormányzati ciklus végéig megalkotni tervezett jogszabályokat.

Az Országgyűlési határozat értelmében a kormánynak a nemzeti stratégia és a cselekvési program végrehajtásáról első alkalommal a határozat hatálybalépését követő egy év elteltével, azt követően pedig évente tájékoztatnia kell az Országgyűlést.

Ennek a kötelezettségének első ízben tett eleget a kormány, akkor, amikor 2004 decemberében beterjesztette az Országgyűlésnek azt a Jelentést, amely az első esztendő intézkedéseiről, a tárcaközi együttműködés tapasztalatairól, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság nem kormányzati tagjaival (önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, szakemberekkel) közösen végzett munkáról, az első ízben meghirdetett társadalmi bűnmegelőzési pályázatokról, és az újjászervezett Országos Bűnmegelőzési Bizottság (OBmB) tevékenységéről szól. A dokumentum tartalmazza a magyarországi bűnözési új kihívásait és a módosított társadalmi, közösségi reakciókat.

A Jelentést teljes terjedelmében megtalálhatják az érdeklődők az Országos Bűnmegelőzési Bizottság www.bunmegelozes.hu honlapján.

Ezért én most kifejezetten csak e konferencia témájához kapcsolódóan, a gyermek- és fiatalkorú bűnözés megelőzése, a gyermek és fiatalkorúak áldozattá válásának megelőzése területén szerzett tapasztalatokról, és eredményekről szeretném tájékoztatni Önöket. Mindenek előtt azonban szeretném hangsúlyozni, a legkedvezőbb tapasztalat az, hogy a közösségi bűnmegelőzés meghonosítására fogékonyak a megszólított hatóságok, intézmények, és szakmák, valamint a civil szervezetek, a közösségek. A szakmai és civil szervezetek, az önkormányzatok, a közösségek hatékonyan működtek közre a cselekvési program intézkedései között megfogalmazott feladatok végrehajtásában. Tevékenységük ismertetésére – időhiány miatt – ebben a tájékoztatóban sajnos nem tudok kitérni.

A bűnmegelőzési stratégia és a cselekvési program több irányban jelöli ki a fiatalkori bűnözés csökkentése érdekében megvalósítandó célokat. Az első nagyobb csoportba azok az intézkedések sorolhatóak, amelyek a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok szociális integrációjának erősítésére, a szegregáció elkerülésére irányulnak. A fiatalkorú bűnelkövetők jelentős hányada nem dolgozik és nem is tanul. Kiemelten fontosak tehát az olyan képzési, átképzési, foglalkoztatási és szabadidős programok, amelyek hozzájárulnak a bűnelkövetővé vagy áldozattá válás szempontjából veszélyeztetett csoportok felzárkóztatásához. Ennek érdekében nevesíti a cselekvési program többek között az iskolából kimaradt, munkanélküli fiatalok számára a továbbképzési, átképzési programok szervezését és támogatását, a szabadidős és sporttevékenységek lehetőségeinek bővítését, az iskolai felzárkóztatás hatékonyabb biztosítását, az integrációt elősegítő állami intézkedések kidolgozását, illetve az ilyen jellegű civil kezdeményezések támogatását. A cselekvési program értelmében ezekért a feladatokért 2004-ben elsősorban az ESZCSM, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, a GYISM, az Oktatási Minisztérium, illetve a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium volt a felelős.

Az érintett tárcák a képzési, átképzési és szabadidős programokkal összefüggő feladatok végrehajtáshoz saját szakmai tevékenységükkel és pályázati források biztosításával egyaránt hozzájárultak. A pályakezdő fiatalok munkanélküliségének elkerülése érdekében a munkaügyi tárca 2004-ben elkülönített pályázati keretet biztosított olyan munkaerő-piaci programok támogatására, amelyek elsősorban a 8 általánost el nem végzett fiatalokat segítik hozzá az elhelyezkedést megkönnyítő szakképzettség megszerzéséhez.

A 8 osztályt el nem végzett fiatalok felzárkóztatását segíti a Nemzeti Szakképzési Intézet oktatási programja is. Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal meghirdette az „Élhetőbb faluért” programot, amely 2004 második felétől a hátrányos helyzetű települések munkanélküliséggel fenyegetett lakosainak képzésére biztosított pályázati forrásokat. Több olyan kezdeményezésről is kaptunk tájékoztatást, amelyek mozgósították a bűnmegelőzés nem kormányzati szerveit, és hozzájárultak a tanulmányokat nem folytató munkanélküli fiatalok integrációs esélyeinek javításához. A feladat végrehajtásában jelentős szerepe volt az OBmB pályázatai kiírásának is, amelynek egyik komponense a hátrányos helyzetű fiatalkorúak és gyermekek integrációját segítő programok számára nyújtott támogatás. Ennek eredményeként több, modell értékű helyi kezdeményezés valósulhat meg 2005-ben.

A szabadidős tevékenységek elősegítéséhez a GYISM a hátrányos helyzetű gyermekek sportrendezvényeinek, nyári táborainak támogatásával járult hozzá. 2004-ben először volt lehetőség arra, hogy büntetés-végrehajtási intézetben lévők, illetve pártfogó felügyelet alatt állók gyermekei nyári táborozáson vegyenek részt Zánkán. Az ESZCSM az iskolai és utcai szociális munkát, a beilleszkedési zavarokat kezelő programokat, az ifjúsági tanácsadást és az alternatív napközbeni ellátást támogatta pályázati lehetőségekkel. Az Oktatási Minisztérium a „modell értékű tanoda típusú tevékenységek” pályázati támogatásával segítette a hátrányos helyzetű gyermekek szabadidős programjainak megszervezését, illetve az ESZCSM-mel és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézettel együttműködve szakmai módszertani kiadványt készített a közoktatási intézményekben (félállásban) gyermek- és ifjúságvédelmi munkakört betöltők munkájának segítésére. A GYISM pályázatot hirdetett az ifjúsági információs és tanácsadó irodák számára annak érdekében, hogy ezeknek köre bővüljön, munkájuk minősége javuljon. A Belügyminisztérium és a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány 30 millió forintos összdíjazású közös pályázattal támogatta a 10–18 éves fiatalok nyári egyhetes bűnmegelőzési célú táborozását.

Hozzá kell tenni azonban, hogy a szabadidő hasznos eltöltését célzó egyéb feladatokban, így az iskolai szabadidő-szervezők felkészítésében, az iskolaklubok és a biztonságos szórakozóhely mozgalom támogatásában – mindenekelőtt a költségvetési források hiánya miatt – nem, vagy csupán csekély mértékben történt előrelépés.

A bűnmegelőzési stratégia és a cselekvési program egyaránt kiemelt figyelmet fordít a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre és fiatalokra. A stratégia értelmében a különösen súlyos szociális helyzetben lévő – például hajléktalan családban élő –, vagy gyermekotthonban elhelyezett fiatalok számára speciális segítő és nevelő programokat kell kidolgozni, fejleszteni kell a már deviáns, de még nem bűnelkövető gyermekek kezelésével foglalkozó intézményrendszert, és sajátos programokat kell működtetni a roma fiatalok felzárkóztatására is. Ezért a cselekvési program különleges, az egyes halmozottan hátrányos helyzetű csoportokat célzó feladatokat is megjelölt az ágazati politikák számára.

Figyelemre méltó kezdeményezés az angol modellen alapuló „Sure Start” program. A szociális tárca meghívásos pályázat keretében támogat olyan programokat, amelyek a hátrányos helyzetű területeken élő 0-6 éves gyermekek esélyegyenlőségének megteremtését, az úgynevezett deprivációs ciklus megtörését segítik. A program a családok komplex támogatását jelenti, és célja az, hogy a helyi szociális, oktatási, egészségügyi intézmények bevonásával, ágazati és civil szervezetek közötti együttműködésekkel segítse a gyermekszegénység következményeinek megelőzését.
A cselekvési programmal csaknem egy időben fogadta el a Kormány a romák társadalmi integrációjáról szóló kormányhatározatot. Az ebben megfogalmazott feladatok sok esetben átfedést tartalmaznak a bűnmegelőzési stratégiában és a cselekvési programban foglalt elvárásokkal. Az érintett minisztériumok, így különösen az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a GYISM a cselekvési programból származó feladatokat ezért a roma integrációs program végrehajtásával teljesítette. A GYISM 2005 januárjától képzést biztosít a regionális ifjúsági szolgáltatók számára a roma gyermekek társadalmi integrációjának elősegítése érdekében. Az oktatási tárca ugyanennek a célnak az érdekében roma közösségi házak és információs központok létrehozására biztosított pályázati támogatást. Ugyancsak egyidejűleg adódott a két kormányhatározatból az a feladat, gambling problems amely szerint biztosítani kell a roma származásúak arányos jelenlétét a médiában. A feladatot az EEKH és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma elsősorban anyagi források biztosításával – média támogatása, ösztöndíj – látta el.
Az érintett tárcák és főhatóságok lépéseket tettek annak érdekében, hogy a roma származású fiatalok közül mind többen kerüljenek be a fegyveres testületek állományába, illetve a segítő szakmák képviselői közé. A rendőrség az Országos Cigány Önkormányzattal öt éve kötött együttműködési megállapodása alapján segíti a roma fiatalok rendőri pályára lépését, a program azonban mérsékelt eredményeket hozott. Ennek a feladatnak végrehajtása megkezdődött a Határőrségnél, a Nemzetvédelmi Egyetemen, a rendészeti szerveknél és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnál is. A munkaügyi tárca irányítása alatt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat megkezdte támogató képzési programok kidolgozását, ezen kívül több regionális átképzési programot is támogatott.

A deviáns, illetve gyermekotthonban élő, speciális kezelést igénylő gyermekek számára működtetett programok végrehajtásában a tárcák elmaradtak a feladat elvárt szintű megvalósításától. Ez alól kivétel volt az ESzCsM, amely többféle – modell-projekteket és intézménybővítést támogató – pályázatot hirdetett meg. A programok többek között az antiszociális, illetve a viktimizálódott gyermekek kezelésére irányultak, és a pályázatok elbírálásánál külön figyelmet fordítottak annak vizsgálatára, hogy a projektek megvalósítása milyen hatással van a bűnelkövetés és áldozattá válás veszélyének csökkentésére. A sikeres pályamunkákból módszertani kiadvány megjelentetését tervezik. A GYISM 2004 nyarán 7500 hátrányos helyzetű, gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatal táboroztatását biztosította, amelynek programjában bűnmegelőzési, drogprevenciós, szexuális felvilágosító előadások is szerepeltek.

A fiatalkorú bűnözés megelőzésére vonatkozó célkitűzések csak akkor valósulhatnak meg, ha a segítő jellegű beavatkozás mellett fejlődik a preventív jellegű felvilágosító és tájékoztató tevékenység. A cselekvési program megjelölte azokat a feladatokat, amelyek a fiatalkorúak és szüleik a bűnözésről, az áldozattá válási kockázatról, az egészségügyi és mentálhigiénés veszélyekről való ismereteinek bővítését célozzák. Általános- és középiskolai felvilágosító tevékenység a stratégia és a cselekvési program elfogadása előtt is létezett, elsősorban a drogprevenció körében. A rendőrség általános iskolások számára szervezett D.A.D.A. programja mellé csatlakozott a pedagógusoknak szóló Ariadné fonala, illetve a 2004-2005-ben kísérleti jelleggel indított, a középiskolásokat célzó ELLEN-SZER program.

Drogprevenciós felvilágosítást végeznek az Oktatási Minisztérium és a GyISM által közösen hirdetett pályázat nyertesei is. 2004-ben először – a cselekvési program elvárásainak megfelelően – a pályázati felhívás tartalmazta a szülők bevonását a prevenciós programokba.  Az Országos Tisztiorvosi Szolgálat munkatársainak koordinálásával kortársképzés zajlik, amely alkalmas arra, hogy a fiatalok saját kortárscsoportjaikon belül legyenek képesek a kábítószer-fogyasztás megelőzése szempontjából jelentős információk terjesztésére. A Népegészségügyi Program keretében támogatást kapott a szenvedélybetegségek megelőzését és az egészségügyi felvilágosítást szolgáló szakmai munka. Elkészült az iskolai egészségfejlesztési normatíva bevezetésének terve. Ennek értelmében azok az iskolák, amelyek az előírt négy szakmai feladatot – egészséges táplálkozás, testmozgás, személyiségfejlesztő tevékenységek, egészségfejlesztési tantárgy oktatása – megvalósítják, a tanulói létszámmal arányos támogatásban részesülnek. Az egészségfejlesztési normatívát a közeljövőben négy kistérségben folyósítják. Az iskolák egészségfejlesztési programjainak kidolgozásához az Oktatási Minisztérium nyújtott szakmai segítséget a „Segédlet az iskolai egészségfejlesztési program megvalósítására” és a „Ne legyen több áldozat” című kiadványok terjesztésével.

A közoktatási intézményekben alkalmazott prevenciós eszközök elterjedtségéről az Oktatási Minisztérium 2004-ben kutatást végeztetett, ennek eredményeiről tanulmány készült. A tárca emellett 30 órás akkreditált továbbképzést szervezett „Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak” címmel. A drogügyi koordinátorok képzésének támogatásával a tárca azt kívánja elérni, hogy minden általános- és középfokú nevelési intézményben legyen legalább egy pedagógus, aki ilyen felkészültséggel rendelkezik. 2004-ben 515 tanár vett részt a képzésben. Az országban jelenleg mintegy 1600 iskolai drogügyi koordinátor tevékenykedik. A képzésre és a hálózat fenntartására a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság 30 millió forint támogatást biztosított.

A cselekvési program tartalmaz olyan feladatokat is, amelyek a deviáns vagy veszélyeztetett gyermekekkel kapcsolatba kerülő szervek működésének és együttműködésének fejlesztésére irányulnak. A gyermek- és fiatalkorúakkal kapcsolatos feladatok végrehajtásának koordinálásában és a helyi együttműködések megteremtésében, illetve a jelzőrendszer működtetésében fontos szerepet töltenek be a megyei gyámhivatalokban működő gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorok. A koordinátorok feladata az, hogy biztosítsák az együttműködést a bűnmegelőzésben érintett szervekkel és szervezetekkel, kísérjék figyelemmel a drogprevenciós és bűnmegelőzési témájú pályázatokat, nyújtsanak segítséget a helyi bűnmegelőzési stratégiák kialakításában, vegyenek részt a megyei (fővárosi) gyámhivatal ellenőrzéseiben. A helyi koordinációt erősíti az is, hogy a pártfogó felügyelők és a rendőrök közötti együttműködés fejlesztése érdekében a Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatala és valamennyi megyei (fővárosi) hivatalának vezetője újratárgyalta az együttműködés tartalmi elemeit az érintett rendőrkapitányságok munkatársaival. A Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat emellett folyamatosan bővíti a család- és gyermekjóléti szolgálatokkal, illetve a gyámhivatalok gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátoraival az együttműködést. Az ifjúságvédelmi koordinátorokkal történő egyeztetés után a Szolgálat 2004. április 1-jén bevezette a pártfogó felügyelői tevékenység minimum-standardjait tartalmazó ügymenetmodelljét.

A jelzőrendszer valamennyi szereplőjének, illetve gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatba kerülő valamennyi hatóságnak, intézménynek figyelembe kell venni a fiatalok életkori sajátosságait. Az életkori sajátosságokra a Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat is kiemelt figyelmet fordít. Ennek érdekében 2004 szeptemberében és októberében valamennyi pártfogó felügyelő számára három napos képzést szerveztek.A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégája megvalósításának első évéről szóló Jelentés tartalmaz egy olyan fejezetet is, amely a magyarországi bűnözés legújabb kihívásait elemzi. Ebből az elemzésből néhány, különösen a gyermek- és fiatalkorúak bűnelkövetésére, illetve áldozattá válására vonatkozó megállapítást és adatot szeretnék röviden ismertetni Önökkel.
Az ismertté vált bűncselekményeknél a gyermekkorú elkövetők száma évi rendszerességgel 4.000 körül ingadozik. 1997-től kisebb-nagyobb ingadozásokkal enyhén mérséklődő tendencia tanúi lehetünk. E korosztály döntően és alapvetően vagyon elleni bűncselekményt követ el, amelynek fele lopás, egynegyede betöréses lopás, de nem riadnak vissza a súlyosabb megítélésű rablásban való részvételtől sem. Bűnözésük csökkenése alapvetően a korosztályukba tartozó lakónépesség csökkenésével függ össze. A gyermekkorú elkövetők 75 százaléka „ép családban” él.
A gyermekkorú elkövetők 60-70 százaléka maga is veszélyeztetett. A gyermekkorú elkövetők szüleinek 56 százaléka munkanélküli, ezek 60–70 százaléka alkoholista is. A nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak az esetek legnagyobb részében anyagi okok miatt, kisebb részben környezeti és magatartási okok miatt, néhány esetben pedig egészségi okok miatt kerültek be a nyilvántartásba. Ugyanakkor a rendelkezésre álló gyermekvédelmi adatokból az nem derül ki, hogy hány gyerek kerül ki a családjából bűncselekmény elkövetése miatt. A gyermekkorú elkövetőkkel – a jelenlegi gyakorlat szerint – „nem történik semmi”. A büntetőeljárást megszüntetik velük szemben, vagy el sem indítják. Helyteleníthető, hogy a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok, intézmények közötti kapcsolat, információáramlás, a jelzési kötelezettség teljesítése esetleges.
A 14-18 éves fiatalkorúak bűnözése 1993-tól ugyancsak csökkenő, ez a korosztály létszámának alakulásával mutat párhuzamosságot. A bűnelkövetőkön belüli arányuk ugyancsak érzékelhetően mérséklődik. A fiatalkorú bűnelkövetők legnagyobb része lopást és betöréses lopást követ el, és különösen aggasztó, hogy már hosszabb idő óta az összes ismertté vált rablás elkövetőinek több mint egyharmada (35,4 százalék) fiatalkorú. Részvételük a garázdaság elkövetésében és a kábítószerrel való visszaélésben intenzíven emelkedik. Az 1990-es évek elején a fiatalkorú bűnelkövetők 10 százaléka az elkövetéskor alkohol hatása alatt állt, 2000-re ez az arány 6 százalékra csökkent, de az alkohol helyét átvették a drogok. 1991 óta van statisztikai adatgyűjtés a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekményekről. 1999-2002 között közel ötszörösére emelkedett a kábítószer hatása alatt általuk elkövetett bűncselekmények száma. A csoportos elkövetés egyre kevésbé jellemző, ezek aránya csökkenő. A leányok aránya 11–12 százalék. A fiatalkorúak aktivitásának csúcspontja a 17. életév. Többségük teljes családban nevelkedett. 20–21 százalékuknak a szülei elváltak, 10–12 százalékuk intézetben nevelkedett. A bűnelkövetők körében a középiskolai tanulók arányának növekedése mellett a másik jellemző az, hogy a bűncselekmény elkövetésekor foglalkozás-nélküliek.

Az Európai Unióban megkérdezettek jelentős többsége úgy véli, hogy a fiatalok jobban visszatarthatók a bűnelkövetéstől célzott bűnmegelőzési programokkal, mint a szigorúbb büntetésekkel. A válaszoló állampolgárok többsége úgy véli, hogy a szegénység, a munkanélküliség és a fegyelmezés hiánya a fiatalok bűnelkövetői magatartását ösztönöző tényezők.
Növekedett a gyermekkorúak veszélyeztetettsége is. A gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények száma különösen 2000 óta növekvő. 2002-ben közel harmadával (32,1 %) növekedett a gyermekkorú sértettek száma. Ezen belül aggasztó a személy elleni, valamint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények ugrásszerű emelkedése. A nemi erkölcs elleni cselekmények körében 43,7 százalék a gyermekkorú sértettek aránya. Évente 150–200 rablás elszenvedője közülük kerül ki és évi átlagban 134-en szenvednek el súlyos testi sértést. Évente 54–60 gyermeket veszítünk el bűncselekmény és közlekedési baleset áldozataként.

A fiatalkorú sértettek száma is ugrásszerűen emelkedett. Az 1999. évi közel 6.000-ről 2003-ban 8.000 fölé emelkedett, közülük évente 7–8 fő emberölés, 340 fő súlyos testi sértés, 8–20 fő halálos közúti baleset áldozatává válik. Többségüket lopással, betöréses lopással károsítják és évente 420 rablás sértettjei fiatalok. 2002-ben az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények 9,1 százalékát fiatalkorú sértett ellen követték el. Különösen a 16–17 éves korban lévő fiatalkorúak a veszélyeztetettek.

A fenti elszomorító statisztikai adatok miatt is le kell vonnunk azt a következtetést, hogy 2005-ben azokat a feladatokat kell kijelölni, amelyek biztosítják az új problémákra való hatékony reagálást.
A tapasztalatokat kreatív módon kell hasznosítani, azok felhasználásával erősíteni és szélesíteni kell a közösségi bűnmegelőzés rendszerét. A kedvezőtlen hatások ellen védekezni kell. Be kell mutatni a fejlődés lehetséges irányait, ugyanis így határozható meg az, hogy a bűnmegelőzés egyes területein milyen típusú – erősítő, szélesítő, védekező vagy kreatív – beavatkozásra van szükség.

Ezekre tekintettel kezdődött meg az Országos Bűnmegelőzési Bizottság Titkárságán a 2005-2006 évekre szóló cselekvési program elkészítése. A cselekvési program azokat az ágazati feladatokat tartalmazza, amelyek megvalósítása 2005-ben és 2006-ban a kormány feladat- és hatáskörébe tartozik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Budapest, 2005. január 24.

Németh Katalin

generic clomid over the counter

június 15, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , , ,  · Kategória: Tanulmányok

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.