A DIÓDATA és partnereinek igényei

A DIÓDATA Szociológiai Kutató és Tanácsadó Iroda 1992. és 2002. között hat ifjúságszociológiai kutatást végzett. Ebből öt feladatot külső partnerek (megrendelők) kezdeményeztek.

Előadásomban azt a folyamatot jellemeztem, amelyben partnereink lazán körvonalazott szükségleteit értelmeztük, és kialakítottuk a kutatások tartalmát. A közös munkából hol a kutatás témáit, hol a vizsgálandó kör meghatározását, más esetben egy fontossá váló, látszólag technikai részletet ismertettem. Az egyes feladatok mellett összegeztem a lokális és a reprezentatív kutatások viszonyáról vallott álláspontomat. A helyi kutatások időzítése kapcsán jellemeztem az önkormányzatok ciklusfüggőségéből adódó fals helyzetet.

Az 1992. tavaszán a Petőfi Csarnokban létrejött a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat. A PECSA látogatóitól kérdezhető, kérdőíves kutatásban három szinten kellett a fiatalok gondjait megismernünk. Az ifjúság egészének problémáiról vallott álláspontok mellett a legsúlyosabbnak tartott gondokról megfogalmazott prognózisokat vizsgáltuk. Megismertük az áttételes tapasztalatokat, az ismerőseiknél látott nehéz helyzeteket. Azt is figyeltük, hogy kérték-e segítségüket is, és tudtak-e segíteni társaik gondjain. A legbelső réteget az egyedül megoldhatatlannak tartott saját problémák jelentették. Emellett azt is körbejártuk, hogy milyen támaszkereső rutinokra építhettek, milyen gondokkal hová fordultak.

Tapasztalatainkat nem csak a PECSA és a Kapocs vezetőivel osztottuk meg, hanem közreadtuk, mert úgy véltük, ezekből mások is profitálhatnak. A későbbiekben is rendszeresen megkerestük a szakmai publikáció lehetőségeit.

A Káposztásmegyer II. lakótelepen a ZABHEGYEZŐ Játszóházat kisajátítani kívánó 14 év felettiek és az intézmény működtetőinek konfliktusa során manifesztálódott az a szabadidős sivárság, amely az ott élő fiatalokat sújtotta.

A gondok megoldásához keresett támpontokat az önkormányzat. A kutatás tartalmáról és a kívánatos mintáról gyorsan egyetértésre jutottunk. A minta létrehozásában az önkormányzat szakmai járatlansága több gondot okozott, mint az adatvédelmi törvény ellentmondó értelmezési lehetőségei. Eredményeink használata a megrendelőtől jelentős költségekkel járó intézményalapítást kívánt volna, erre nem szánták el magukat. A kilencvenes évek közepén ezzel nem voltak egyedül.

A Forró Pontok munkacímű kutatás megrendelői a New York-i Forest Hills Community Center jól bevált, évtizedes múltra visszatekintő programját kívánták adaptálni a budapesti viszonyokra. A pesterzsébeti Csili Művelődési Központ és a Csepelen működő Rákóczi Kerti Ifjúsági Ház bevonásával mindkét kerületben 10-10 olyan közterületet választottunk, ahol a fiatalok rendszeresen összejártak. Ezeken készült 1998. őszén a kérdőíves felvétel, amelyet javaslatomra megfigyelési naplóval egészítettünk ki.

A zárótanulmányban részletesen leírtuk, hogyan viszonyulnak a fiatalok a művelődési intézményekhez. Az intézményes terepektől alapjaiban különbözik a birtokba vett közterületek használata. A helyileg fontos, lokális terepek mellett mindkét kerületben találtunk nagy szívóhatású, gyűjtőterepet is. Olyan társas funkciókhoz igényeltek találkozóhelyet, amelyekben hangsúlyos szerep jutna a kapcsolatépítésnek és a kapcsolattartásnak, és teret adhatna a hivatásos, illetve az önkéntes segítő funkcióknak.

A Kapocsban hat év után újra kívánták gondolni feladataikat. Ennek érekében kellett megismételni kutatásunkat. Azt kérték, egészítsük ki az eredeti programot a barátság funkciójáról és a barátok kiválasztásának szempontjairól vallott nézetek vizsgálatával. Vizsgáljuk a „sikeres ember” szűrőjén keresztül a fiatalok fontosnak tartott céljait, amelyekhez kapcsolódjon az elérésükhöz alkalmasnak tekintett értéktartalmú eszközök vizsgálata. A mintát ne a PECSA látogatóiból képezzük, hanem azokból az iskolákból és szórakozóhelyekből, amelyekből a kapcsosok kikerülnek.

A most jellemzett négy munka nyomán körvonalaztam azt a javaslatot, amely 1999-ben egy budapesti, reprezentatív mintájú kutatáshoz vezetett. Úgy láttam, az intézményi és a lokális felvételekből eleget tudunk ahhoz, hogy meghatározzuk egy Budapest egészére kiterjedő kutatás legfontosabb témáit. Azokat, amelyekben az eddigi eredményeket a lokalitás befolyásolhatta, de úgy gondoltuk, érvényességük valószínűleg túlmutat a helyi viszonyokon.

A Tarisznyaleltár című kötet tartalmának jellemzése helyett arról beszéltem, ami a korábbi lokális vizsgálatok és e kutatás eredményeinek gyakori egybecsengéséből következik. Megítélésem szerint a lokális felvételek és a reprezentatív kutatás eredményeinek nagyfokú egybeesése a helyi kutatások, és célvizsgálatok fontosságát jelzi. Egy-egy település vagy intézmény, még a források szűkössége mellett is, értékes tapasztalatokhoz vezető kutatásokat kezdeményezhet. Ha nem ragaszkodnak a szűken vett helyi vagy szervezeti aktualitások vizsgálatához, akkor a megszülető munka túlléphet a provincialitáson.

Partnereink nem viseltek ilyen béklyókat, ezért válhattak a korábbi vizsgálatok a reprezentatív kutatás kiindulópontjaivá.

Ellenkező esetben a kutatás a helyi szatócsbolt leltárává válik, és elkészítésekor a kutató beszorul a rőfössegéd szerepébe. Főleg akkor, ha munkaprogramját a korábbi, reprezentatív felvételek leképezésével alakítja és nem autonóm munkára törekszik. A finanszírozó gyakran erre ösztönözné, mert jogos elégedettséget érez, ha azt látja viszont helyi szinten, amit máshol már olyan jól megcsináltak. Átéltem fordított alapállást is, amikor a „Csak azt kell megkérdeznie…” kezdetű mondattal vezették be a kutatási téma meghatározását. Mindkét helyzetben eljutottunk addig, hogy talán nem a DIÓDATA az igazi partnerük a tervezett munkában.

Utoljára azt ismertettem, miként jutott el Zugló Önkormányzata addig, hogy a 18-29 év közötti fiatalokról alig rendelkezik ismeretekkel, így célszerűbb e korcsoportról kutatást készíteni, mint a fiatalabb évjáratokról. A kezdetben bizonytalan feladat meghatározásból olyan kutatás lett, amelynek záródolgozata 2002. februárjában hat fontosabb résztémát tartalmazott:

– Milyen családokban, milyen lakásokban élnek a zuglói fiatalok?

– Családi és személyes jövedelmek, néhány vagyontárgy birtoklása, megszerzése (cseréjük) és ennek esélyei

– Családi helyzet, családalapítás, gyermekvállalás

– Munkavégzés, tanulás, nyelvismeret

– Egészségi állapot, életmód, ezek kapcsolata

– Megérinti-e az önkormányzatiság a városközpont nélküli városrész fiataljait?

Tapasztalatainkat és alkalmazásukat az önkormányzati munkában a konferencia előző napján Halász Iván ismertette az érdeklődőkkel. Emiatt és szerepértelmezésemből következően az önkormányzati kezdeményezésű kutatások időzítéséről beszéltem részletesebben.

A demokratikus működésmód jelenlegi állása szerint Magyarországon mind a kormányzati, mind a helyi hatalom rövidtávra tervez. Mandátuma elején legtöbbször arra készül, hogy olyan programokat kezdjen el, amelyeket egy ciklus során befejezhet, vagy legalább annyit költhet azokra, amennyit váltás esetén egy új hatalom, már nem engedhet elveszni. Láttuk, még ez sem garancia, jelentős összegek nyugszanak konkrét és jelképes gödrökben. Emiatt sok szakmai munka veszett kárba, nagy veszteségeket jelent a tervek több éves halogatása.

Az önkormányzatoknak jól felfogott érdekeik alapján, a ciklus elejére célszerű időzíteniük a helyi kutatásokat. Ezek eredményeire még építhetnek gyakorlatias koncepciókat, amelyek megvalósítására is lehet esélyük. A gyakorlatban sokszor egészen mást láthatunk. Koncepciókészítésben jelölik ki első feladatukat, majd valóságfeltáró kutatás nélkül, pénzügyi béklyók szorításában, véletlenszerű cselekvésekre szánják el magukat.

Dr. Diósi Pál

DIÓDATA Szociológiai Kutató és Tanácsadó Iroda

1133 Budapest, Kárpát u. 42.

06-1-320-6710

diodata@t-online.hu

female cialis purchase

szeptember 12, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , , ,  · Kategória: MindenGyerek 2003

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.