Példatár 2005 – Jó gyakorlatok a kábítószer-problémák tanórán kívüli kezelésében

Kutatásunkról

Kutatásunk első – kvantitatív – szakaszában 21 települést illetve budapesti kerületet kerestünk fel azzal a céllal, hogy átfogó képet alkossunk a településeken folyó prevenciós munkáról, s azon belül is az iskolai kereteken kívül megvalósuló programokról. Helyszínenként átlag 7-8 különböző szervezetet illetve intézményt képviselő személlyel vettünk fel – összesen 164 darab – kérdőívet.

A második – kvalitatív vizsgálati – szakaszban az átfogó képből kinagyítottuk az iskolán kívüli drogprevenciós tevékenységeket. Ennek eszközei a helyi kábítószerügyi egyeztető fórum (kef) szakmai vezetőjével vagy tagjaival, illetve azoknál az intézményeknél, szervezeteknél készített interjúk voltak, ahol folytatnak konkrét drogprevenciós tevékenységet.

Településenként 3-5, összesen 88 interjút készítettünk. A települések kiválasztásakor fontos szempont volt az országos reprezentativitás, kutatásunk minden régiót érintett. Megyeszékhelyek mellett nagyobb diákvárosokat kerestünk fel. Olyan városokat választottunk mintánkba, ahol elég sok fiatal él ahhoz, hogy felmerüljön a prevenciós tevékenységek iránti szükséglet és intézményesülhessen annak kielégítése.A kiválasztott települések: Békéscsaba–Gyula, Budapest IV., VIII., XIII., XIX. kerületei; Debrecen, Dunaújváros, Eger, Gyôr, Kaposvár, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Miskolc, Nyíregyháza, Pápa, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely, Tiszaújváros, Veszprém. A kutatás célcsoportját a gyermekekkel és fiatalokkal iskolai időn kívül, azaz a szabadidőben foglalkozó intézmények és szervezetek alkották. A huszonegy településen ifjúsági illetve gyerekekért dolgozó és szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteket, művelődési és ifjúsági központokat, gyermekházakat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület játszótereit, ifjúsági információs és tanácsadó irodákat, egyes oktatási intézményeket, gyermekkönyvtárakat kerestünk meg. Kutatásunk kiindulási pontja az volt, hogy bár drogprevenció legnagyobb hangsúlyt idáig az oktatási intézmények keretein belül kapott, úgy gondoljuk, kizárólag az iskolapadban szerzettelméleti ismeretek alapján nem várhatunk drogtudatos magatartást a fiataloktól. A szabadidős foglakozások, a közösségi lét intézményei és terei kiváló lehetőségeket nyújtanak drogmentes életmód gyakorlására, tudatosítására. A kérdőívekre és az interjúkban kapott válaszok megerősítették hipotézisünket, miszerint az előadások önmagukban nem hatékonyak, és nem formálják a fiatalok magatartását.Hatékonyabb módszer, ha az iskola keretein kívül, nem közvetlenül oktatási célú előadásokon, órákon, hanem szabadidejüket aktívan (elsősorban barátaikkal együtt) töltve, játékokon keresztül, indirekt módokon szereznek ismereteket a fiatalok. Az ilyen jellegű foglalkozásokon keresztül sikeresebben lehet felkészíteni őket a különböző veszélyekre, illetve nyújthatnak nekik alternatívát a devianciák elkerülésére. Örömmel tapasztaltuk ezt a szakmai konszenzust, de a kinyilvánított szakmai alapállásból kevés helyen fakad következetes és kreatív gyakorlat. Kutatásunk módszerei nem voltak alkalmasak a programok tartalmának, eredményességének elemzésére – ilyen vizsgálathoz mindenképpen rendelkezni kell egy átfogó képpel a tevékenységekről, s csak e kép birtokában alakíthatunk ki valódi kvalitatív módszereket a programoktartalmi elemzésére. Következésképpen a terepkutatók szakértői, de szubjektív javaslatai és nem egzakt elemzések alapján választottunk be a kötetbe programokat.

Marton Klára, Tóbiás László

info@gyerekparadicsom.hu