A gyermeki jogok érvényesítésének helyzete Magyarországon

A MindenGyerek Konferencia elvi koncepciója szerint a gyermekkel kapcsolatos jelenségek, valóság-elemek nem sorolhatók egyik tudományág vagy igazgatási szakág kizárólagos területébe sem. Szociológia, pszichológia, neveléstudomány és jogtudomány éppúgy megtalálja a gyermekkel kapcsolatos problémaköreit, mint a közigazgatásban a szociális ágazat, az oktatásügy, a gyermekvédelem, egészségügy, bűnüldözés.

Interdiszciplináris és ágazatközi folyamatokról van tehát szó, amely a tudományt és a közigazgatást sem valamely részében, hanem teljességében érinti. Nos, ugyanígy vagyunk a jogtudománnyal, a jogalkotással, jogalkalmazással és jogérvényesítéssel is.

A gyermeki jogok helyzetét Magyarországon csak a jogágakat átívelő megközelítésekkel, különös szintű gyermekjogi kategóriák, eljárások és technikák alkalmazásával; leginkább a jogösszehasonlítás módszerével lehet eredményesen vizsgálni.

Egy rövid előadásba nem férhet bele a gyermeki jogokkal kapcsolatos teljes helyzetkép felvázolása, ezért itt és most csak a gyermeki jogok érvényesítésének eszközrendszerében hiányzó elemek felvillantására szorítkozom.

A közéletben és a jogalkalmazás mindennapi gyakorlatában is meg kell jeleníteni a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény alapeszméjét: az állami szervek “a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.” (3.cikk) Ez pusztán elhivatottság alapján nem fog bekövetkezni. A kormányzat által megkövetelt és kikényszerített jogalkalmazással talán. Az állam által intézményesített társadalmi együttműködések rendszerében pedig bizonyosan.

Mit kellene tenni?

a.) Fel kell állítani azokat a jelzőrendszereket, intézményeket és eljárási mechanizmusokat, amelyek kellő tapasztalathoz és információhoz juttathatják a kormányzatot a külön intézmények és eljárások nélkül jórészt látensen maradó gyermekjogi jogalkalmazási problémákról és jogalkotási hiányokról. Utalni kell ebben a körben a gyermeki jogok leendő országgyűlési biztosára, a kormányzati szintű koordináció és szakmai elvi irányítás egy fórumára vagy testületére, a gyermeki jogok miniszteri biztosának/megbízottjának/ szószólójának és hálózatának GYISM-szervezetben történő felállítására.

b.) Az ország tudományos és közéleti figyelmét rá kell irányítani a gyermeki jogok érvényesülésének problematikáira, a gyermek- és ifjúsági civil nonprofit szektor kapacitásait pedig intézményesen be kell vonni a konfliktusok kezelésébe, a hiányok pótlásába, az állami kötelezettségek teljesítése minőségének javításába.

c.) Szakmai kooperációt, információs kapcsolatokat, tudományos szintű elemző együttműködést kell kialakítani a gyermek- és ifjúsági jogokat érintő igazságszolgáltatás, a jogvédelem ma még nagyrészt hiányzó intézményei, gyermekvédelmi rendszer, a gyermekjóléti szolgálatok, a települési önkormányzatok ifjúsági referensei, a regionális ifjúsági szolgáltató irodák, Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány, a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat között. E kapcsolat megteremtésére gyermeki jogokkal és ifjúsági kérdésekkel foglalkozó szakmai fórumokat kell teremteni legalább regionális szinteken.

d.) Érzékelhetően hiányzik a kormányzati gyakorlatból – s ez a hiány hibás döntésekhez (károkhoz) vezet -, ezért újra kell építeni a gyermek- és ifjúsági érdekegyeztetés korábbi években megszüntetett rendszerét. Formális “beszélgetések” helyett valóságos tartalmat és értelmet egy ilyen érdekegyeztetési rendszer akkor kap, ha normatív szabályok rögzítik azt, hogy az érdekegyeztetésnek mely állami döntések folyamatában van szerepe, ez a szerep milyen erősségű (lehetséges vagy kötelező véleménnyilvánítási jogról, tárgyalási és tanácskozási részvételi jogról, netán egyetértési vagy együttdöntési jogról van szó?), az érdekegyeztető felekkel kapcsolatos eljárási, legitimációs kérdések normatív szabályozása. E jogi intézményesülés nélkül a gyermek- és ifjúsági érdekegyeztetés pusztán szűk értelemben vett ifjúságpolitikai hatalmi kategória marad, formális eljárásokkal a döntéshozatalban részvétel valóságos szerepe nélkül.

e.) Szükséges lehet az új ifjúsági törvény kimunkálása, amely az Alkotmány, a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény, s addigra a már reánk is hatályos EU normák rendelkezéseivel összhangban tartalmazhatja az ifjúsági jogokat, s ezek biztosításával illetve érvényesülésük elősegítésével kapcsolatos állami közfeladatokat; az ifjúsági érdekegyeztetés normatív szabályait, az állami ifjúságpolitikai tevékenységgel összefüggésben álló alapvető eljárási szabályokat, az ifjúsági közfeladatok ellátására szolgáló intézményrendszer elemeit és főbb feladatait, munkamegosztását. A gyermeki jogok érvényesítésének állami eszköztára is egyik fejezete kell legyen az új ifjúsági törvénynek.

A gyermeki jogok érvényesülését nem lehet az általános jogérvényesítési eszközrendszerre bízni, mert a gyermekjogi problémák egyik legfőbb specialitása éppen az, hogy maguktól csak véletlenül és esetlegesen artikulálódnak, speciális jellegük miatt pedig az általános jogalkalmazás folyamatában nincsen gazdájuk.

Nincsen állami felelős ma a gyermeki jogok egész vertikumának hivatásos érvényesítésére, ezért aztán nemzetközi jogi szinten sem tud az ország megfelelni a gyermekek jogai rendszerszerű vizsgálata és elemzése követelményeinek.

Dr. Bíró Endre jogász

Jogismeret Alapítvány

biro@joghaz.hu

www.joghaz.hu

cost of clomid with insurance

szeptember 12, 2006 · Webszerkesztő · Nincs hozzászólás
Címkék: , ,  · Kategória: MindenGyerek 2003

Hozzászólás írása

Webhely megnyitása bejelentkezve hozzászólásküldése.